A fejlődés folyamata – Rupert Wyatt: Rise of the Planet of The Apes / A majmok bolygója: Lázadás

2011. augusztus 17. – írta Iszlai József

Ha nem képregény-feldolgozások miatt, akkor valószínű, a bevált sagák és különböző sikeres szériák előzménytörténetei miatt nyavalyognék. Köztudott, hogy az államokbeli prequel-gyártás egy ugyancsak elcsépelt, filmszalagra pazarolt fanyar pszeudogondolat tömörített változata szokott lenni, ami lényegében könnyen párhuzamba hozható a pengeélen való járkálás sikertelen szellemi aktusával. A Pierre Boulle regényéből ihletett A majmok bolygóját, mint ötrészes sorozatot (nem, nem számoltam bele a Tim Burton-féle „megközelítést”) külön polcon tárolom meghatározó filmélményeim könyvtárában, és ennek előzménytörténes rebootjától enyhén szólva megszentségtelenítést vártam. Mindaddig, míg meg nem néztem A majmok bolygója: Lázadás című opuszt.

Egy felületes kaland – Nicolas Winding Refn: Valhalla Rising

2010. augusztus 16. – írta Iszlai József

[KONTRA] Utólag visszagondolva, bevallom, egy egészen gonosz (akár sértő) kérdés fogalmazódik meg bennem: kinek volt az az igen eredeti ötlete, hogy egy keresztény hadjáratot meditációs és teátrális filmapparátussal megmozgatva egy természetbúvár dokfilmmel ütköztessen? Mert amennyire összetettnek hat ez a kérdés, annyira széteső maga a produkció.

A skandináv Passió – Nicolas Winding Refn: Valhalla Rising

2010. augusztus 16. – írta Csiger Ádám

[PRO] A dán Nicolas Winding Refn nem kritizálja túl a kereszténységet a Valhalla Rising-gal, de remek antitézisét adja A passiónak: ez a talányos, rémálomszerű drog-túrává varázsolt történelmi fantasy-saga az érem másik oldalát mutatja be, és – habár Mel Gibson Jézus-filmjét nem nehéz felülmúlni – egyúttal a vikingfilmek trónját is elfoglalja.

Kintről be – Daniel Monzón: Celda 211 / 211-es cella

2010. április 14. – írta Bodor Adrienn

Daniel Monzón Celda 211-jét az idén 16 kategóriában jelölték Goya-díjra, végül 8 szobrocskát nyert meg. A Francisco Pérez Gandul regénye nyomán készült alkotás túllépi a börtönfilm szubzsánerének kereteit: nem a szokásos „deszeretnékinnenkijutni” történet áll előttünk, hanem komoly, szociális és politikai problémákkal színezett dráma.

Hajónapló – Frank Lloyd: Mutiny on the Bounty / Lázadás a Bountyn, 1935

2010. január 8. – írta Ritter György

A 20-as és 30-as évek fordulóján átalakult az amerikai filmgyártás, amelynek két csomópontja az ún. „hangrobbanás” és a stúdiórendszer születése volt. Az új korszak új arcokat is jelentett. A nézőknek szüksége volt friss történetekre és egy új, aktuális fiatal lázadóra, aki példaképe lehetett egy egész generációnak. Frank Lloyd ügyesen használta ki ezt a hiányt a Lázadás a Bountyn című filmjében.