A jelentés elveszett – Sofia Coppola: On The Rocks

2020. november 26. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

Sofia Coppola legújabb moziját talán valamiféle könnyed szerzői műfajfilmnek szánhatta, de sajnos egyik tekintetben sem váltja be az ígéreteit: műfajfilmhez képest túlságosan sovány a cselekménye, szerzői mozihoz képest pedig kevés a lényegi tartalom és a stílus.

A hangya, a tücsök és a darázs – Peyton Reed: Ant-Man and The Wasp / A Hangya és a Darázs

2018. július 12. – írta Szabó R. Ádám

Thanos univerzumrengető monodrámája után a Marvel fejesei is érezhették, kell ide még valami, mielőtt az egész, könnyedségéről és humoráról híres moziverzum túl komollyá és súlyossá válna. Szerencsére mostanra már annyi viszonylag jól kidolgozott főhős és mellékszereplő áll mozis bevetésre készen Marveléknél, hogy lazán előránthatják valamelyiküket az epikus filmek közötti szünetben.

Nem áll jól neki a halál – Jean-Paul Salomé: Je fais le mort / Playing Dead / Körberajzolva

2014. december 3. – írta Tóth Menyhért

Manapság már nem biztos, hogy egy kriminek jót tesz, ha eljut a közhellyé vált következtetésig: az inas volt a tettes. Még akkor sem, ha vígjáték.

Nagy emberek, kis történet – Sacha Gervasi: Hitchcock

2013. február 21. – írta Kovács Patrik

Díjszezon-kompatibilisnek tartották, a Hitchcockról készült újdonsült mozi mégis csöndesen meghúzódott törtető nagytestvére, a Lincoln árnyékában. A mellőzöttség legfőbb oka talán az lehet, hogy Gervasi filmje – habár felettébb szórakoztató – észrevétlenül simul bele az anekdotikus életrajzi históriák manapság divatos trendjébe.