A zenemindenség elmélete – Jóhann Jóhannsson-portré

2018. november 28. – írta Hubai Gergely

Alig tíz éves nemzetközi filmzenei karrierje során az izlandi születésű Jóhann Jóhansson gyorsan aláhulló, mégis ragyogó üstökösként jelent meg a műfaj egén. Karrierje során kétszer jelölték Oscar-díjra A mindenség elmélete, valamint a Sicario – A bérgyilkos zenéje miatt, a 2010-es évek végén azonban egy sorozatos mélyrepülés, illetve több nagyszabású projekt párhuzamos elvesztése közvetetten a halálához vezetett.

Csak a tenger, a szél és a sirályok... – Interjú Ólafur Darri Ólafsson izlandi színésszel

2011. augusztus 5. – írta Csoma Emőke

Ólafur Darri Ólafsson neve talán nem sokat mond úgy önmagában, de ha azt mondom, hogy az a jópofa, masszív, (legtöbbször) szakállas színész, aki majdnem minden izlandi filmben felbukkan, akkor valószínűleg többen felkapják a fejüket. A Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál alkalmával Darri is (rendezőjével, Valdís Oskarsdóttirral) Kolozsvárra látogatott, akivel két hőguta közti szünetben beszélgettem.

„Ha tényleg engem akar, majd felhív. És fel is hívott.” – Interjú Valdís Óskarsdóttir izlandi vágó-rendezővel

2011. július 7. – írta Csoma Emőke

Valdís Óskarsdóttir csodálatra méltó jelenség, aki megfeszített munkával és önerőből lépte át Izland határait, hogy aztán sikereivel hazája hírnevét színesíthesse. Vágóként komoly sikereket tudhat magáénak, az utóbbi években pedig azt is bebizonyította, hogy a nőknek nemcsak a vágószobában, hanem a rendezői székben is érdemes csücsülniük. Valdíssal a 10. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon beszélgettem egy hangos kávé mellett.

Jeges gondolatok útvesztőjében – Az elidegenedés életérzése a skandináv filmekben

2007. október 15. – írta Csoma Emőke

Megkérdőjelezhetetlen tény, hogy a skandináv filmek rendkívül jellegzetes alkotásoknak számítanak. Szemléletmódjuk látványosan eltér a megszokottól. Mindez leginkább az elkülönült földrajzi fekvésnek, valamint a zord időjárási körülményeknek köszönhető. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy mennyire befolyásolja filmes mivoltukat ez a gondolkodásbeli másság.

Komor sziklák és bohó filmek országa – 3. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál – 2004. május 28–június 6. – Auróra - Focus Izland szekció

2004. augusztus 15. – írta Gál Andrea

A tavalyi fesztiválon szereplő 101 Reykjavík sikere után a szervezők az izlandi filmművészetet idén öt, 2001 és 2003 között készült mozgóképpel mutatták be. Az összeállítás gyűjtőneve, Auróra – ha sarki fényt nem is, de egyéb egzotikumot bőven hoztak az izlandi filmek, melyek már témaválasztásukban is eltérnek az átlagostól: rockegyüttesről, halászfaluról, alkoholistákról, egy szó szerinti átváltozásról, no meg manókról, tündérekről, láthatatlan emberekről esett szó. A helyi különlegességekre figyeltek a rendezők, annyira komolyan, hogy az már a bolondozás határát súrolta – a filmek így a dokumentarizmus és a mítoszképző fikció között ingadoztak, függetlenül attól, hogy milyen műfaj konvencióit idézték meg.

Jobb, ha a végén meghalnak – Beszélgetés Dagur Kári izlandi filmrendezővel

2003. október 15. – írta Zágoni Balázs

Dagur Kári volt talán a legcsendesebb, legkevésbé észrevehető vendég az idei Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon. Ennek ellenére az elsőfilmes izlandi rendező filmjét a közönség nagy érdeklődéssel követte, majd éjszakába nyúlóan elbeszélgetett alkotójával. Hogy hány néző szívébe lopta be magát a fiatal rendező és csendes humorú szép filmje, azt a díjátadáson felhangzó nagy taps és ováció jelezte. Dagur Kárival még azelőtt beszélgettünk, hogy megkapta volna a Transilvania Trófeát, Románia Nemzetközi Nagyjátékfilm Fesztiváljának fődíját.