Szélesvásznú identitáskeresés – Az izraeli film rövid története

2021. április 15. – írta Lányi Eszter

A mozgókép kétségtelenül a kollektív identitásformálás egyik leghatásosabb kulturális médiuma, aminek változása egy a szemünk láttára létrejövő ország esetében különösen látványos. Ebben a nemzeti felnövéstörténetben jól megfigyelhetjük a homogénnek hirdetett nemzeti identitás átalakulásait ahogy újabb és újabb társadalmi csoportok kapcsolódnak be az aktív történetmesélésbe.

Pléh a négyzeten – Jon Favreau: Iron Man 2 / Vasember 2.

2010. május 17. – írta Jakab-Benke Nándor

A Vasember némileg különbözik a többi Marvel-hőstől: identitása közismert, nem gyötrik mindenféle kétségek, depressziók és idegbajok, ráadásul szuperképességei sincsenek, csak egy hájtek vasruhája. A róla készült filmek viszont ugyanolyanok, mint a többi Marvel-film (a picivel jobban adagolt humort leszámítva). Ehhez a mozihoz is igazából két tény kapcsolódik, ami számomra egyértelmű pozitívum: az egyik, hogy nem 3D; a másik a zene.

(Para)pszichedelia, (kecske)szarral – Grant Heslov: The Men Who Stare at Goats / Kecskebűvölők

2010. március 29. – írta Jakab-Benke Nándor

Ha egy filmkritikus három nappal az élmény után, írásnak nekiveselkedve már alig emlékszik valamire a filmből, akkor valami baj van, s nem feltétlenül a kritikussal. Márpedig a Kecskebűvölők egy ilyen film. Nem is feltétlenül az a baj, hogy annyira felejthető lenne (pedig de), csak a lila köd foszlik szét túl hamar, amit a hatvanas-hetvenes évek idézgetésével próbál meg létrehozni a rendező.

Az Erő velük van – Zack Snyder: 300

2007. május 15. – írta Papp Attila Zsolt

A 300 című film kapcsán a kritika és a rajongók egyaránt a szintén Frank Miller-képregényből készült Sin City vizuális stílusbravúrjával teremtenek kapcsolatot. Kétségtelen, hogy a halált megvető spártaiak hősiességét feldolgozó alkotás azt a mozgóképes fordulatot látszik erősíteni – sőt megkockáztatjuk: továbbfejleszteni –, amelynek a Rodriguez nevével fémjelzett 2005-ös opusz volt az első jelentős megnyilatkozása: a CGI-látványvilág végletes stilizáltsága valóban új dimenziókat tár fel a comics-irodalom szélesvászonra adaptálásának folyamatában.

Történelmi giccs – Dennis Gansel: NaPolA / Napola - A Führer elitcsapata

2006. szeptember 15. – írta Sőregi Melinda

Történelmi filmbe fogni óriási felelősség: a feladatot nem lehet megúszni vagy pusztán fikcióval, képi ötletekkel helyettesíteni. Ráadásul alig akad olyan kor, amiről ne születtek volna filmek, így nehéz újat, érdekeset mondani. Halmozottan igaz ez akkor, ha olyan vészterhes, de filmen annyiszor megjelenített korszakról van szó, mint a náci birodalom uralkodása. Az idő 1942, Németország: már látszik a győzelem lehetetlensége, de a politikai vezetés erről tudomást sem véve fanatizálja tovább a fiatalokat, akik közül sokakat bevetnek majd a végső, gyilkos, eleve vesztésre ítélt harcokban is.

Gumilövedék – Sam Mendes: Jarhead / Bőrnyakúak

2006. február 15. – írta Molnár Péter

Az Amerikai szépséget és A kárhozat útját követően Sam Mendes a háborús filmek műfajában próbálkozik. Új filmjében, a Bőrnyakúakban azonban ne számítsunk hősökre, vakmerő és felejthetetlen tettekre, végső győzelmi jelenetekre: a történet arról szól, hogyan unatkozza át egy tengerészgyalogos alakulat az 1990-es öbölháborút.