Gyerekek Mexikóváros nyomornegyedéből – Luis Buñuel: Los olvidados / Elhagyottak

2010. december 9. – írta Farkas Péter

[kritikaíró pályázat] A második világháború után rossz sorsra jutott vagy árván maradt gyerekek tán a legkedveltebb szereplői voltak a neorealista filmeknek – nem véletlenül. A nyomor még nyomorúságosabbnak látszott, ha az áldozatok – fiatal koruk miatt – fokozott szánalmat váltottak ki a környezetükből és a nézőkből egyaránt. Az ártatlan, gyermeki jelenlét ezen felül elfogadhatóbbá is tette a közönség számára, hogy a filmben ábrázolt problémákra csak a csoda a gyógyír.

A gyerek figyel bennünket – Jaume Collet-Serra: Orphan / Az árva

2009. október 8. – írta Ruprech Dániel

A horror és thriller műfajok évtizedeik során tetemes játékidőt áldoztak a leendő szülők gyermeknemzéstől, örökbefogadástól vagy bármilyen gyerekek közelébe merészkedéstől való elrettentésére. Hasonló tematikájával e két műfaj határai közé fúrta be magát Az árva című film is, lavírozva az ismert sémák, a szaktudás és az eredetiség között.

Kabul esztétizálási kísérlete – Barmak Akram: Kabuli Kid

2009. június 5. – írta Farkas István

A halott kislány ünnepe című brazil produkció óta szorongva ülök be a TIFF-mozik sötétjébe s remélem, hogy nem fogom végigásítozni az összes versenyfilmet, hanem lesz néhány, amelyet olyan feszülten figyelek majd, hogy nem veszem észre, a körmöm a tenyerembe váj... Sajnos, a Kabuli Kid-ről érintetlen tenyérrel távoztam: sem a taps, sem a körmeim nem sértették fel.

Gyerekcipő – Jon Turteltaub: The Kid / A kölyök

2000. november 15. – írta Zudor Imola

Miért narancssárga a Hold telehold idején? Nos, aki erre az egyéb kontextusban talán izgalmas kérdésre szeretne választ kapni, a legjóindulatúbb jelzővel is csak gyermetegnek titulálható „alkotás" végigunatkozása helyett lapozzon fel inkább egy asztrológiai lexikont.