Horrorral a rendszer ellen – George A. Romero-portré 2.

2011. június 29. – írta Csiger Ádám

Romero karrierjének csúcsa az 1978-as Holtak hajnala volt, népszerűsége zombijárványként terjedt. Korai műveinek színvonalát később ugyan nem sikerült elérnie, de a legtöbb legendás horror-rendezővel ellentétben rajta nem fog az idő, hetven környékén is gerillamódra alkot.

Horrorral a rendszer ellen – George A. Romero-portré 1.

2011. június 27. – írta Csiger Ádám

George A. Romero-t a horror „zombi” alműfajának megteremtőjeként tartják számon, zombifilmek azonban híres debütálása, Az élőhalottak éjszakája előtt is készültek. Jelentősége inkább abban áll, hogy a horror az ő kezei közt ért nagykorúvá, szűnt meg felszínesnek-infantilisnak elkönyvelt rétegműfaj lenni.

Az olasz Poe – Dario Argento-portré 2.

2010. november 22. – írta Csiger Ádám

1977-re Dario Argento a giallo mellett a horror zsánerében is letett egy megkerülhetetlen alapművet, és négy évtizedes munkássága alapján elmondható, hogy a Mélyvörös és a Sóhajok volt a csúcs, ami után filmjeinek színvonala csökkenni kezdett. A nyolcvanas években még kikerült néhány mestermű a keze alól, az utóbbi két évtizedben viszont kevés vállalható filmet készített.

Az olasz Poe – Dario Argento-portré 1.

2010. november 19. – írta Csiger Ádám

Az idén 70 éves Dario Argentót gyakran nevezik az „olasz Hitchcocknak”, pedig filmjeik között legalább annyi a különbség, mint a hasonlóság. A suspense mesterének legendás precizitással optimalizált közönségfilmjeivel szemben Argento önnön pszichéjének legmélyére indul kínzó és kalandos felfedezőútra, rémálomszerű egotripjei így inkább gyermekkori kedvencéhez, E. A. Poe-hoz teszik hasonlatossá.

Achtung, zombi! – Tommy Wirkola: Død snø / Dead Snow / Náci zombik

2009. április 2. – írta Jakab-Benke Nándor

A hófödte táj számunkra egyenértékű a békével, nyugalommal, a karácsonnyal, tisztasággal és egyéb meghaladott kvázi-keresztény fogalmakkal. A norvég Tommy Wirkola ezt a gyönyörű fehérséget alvadt vérrel és rothadó zombihússal pakolja tele, a kedves néző nem kis derülésére.

Kirakós játék – David Hackl: Saw V. / Fűrész V.

2008. november 20. – írta Szilvási József

A Fűrész sorozat 5. részére váró, a slasher-horror kedvelői számára rossz hírem van: a filmalkotók megpróbáltak rálicitálni a korábbi produkciókra, de sajnos elkövették azt a hibát, hogy azt hitték, Fűrész-mítosz van és itt él közöttünk. Az eredmény egy brutálisan darabokra fűrészelt puzzle-lánc, melyből már nehéz és értelmetlen lenne összerakni a történetet.

Gyomormunka – Darren Lynn Bousman: Saw III / Fűrész III.

2007. február 15. – írta Székely Csaba

A Fűrész című film szinte pillanatok alatt vált trilógiává. Az első rész elég eredeti és izgalmas volt ahhoz, hogy gyorsan elkészítsék a folytatását, amely szintén elég eredeti és izgalmas volt ahhoz, hogy megszülessen a Fűrész III. Az eredményt tekintve a harmadik rész esett legmesszebb a fájától. Mondhatni letért a „jó útról”, azaz szakított egy olyan tendenciával, amely – stílusosan szólva – vérátömlesztést hozott (volna) az amerikai horror világába, és visszakanyarodott a B-kategóriás, fröcskölős-tocsogós filmek hagyományához.

Huhú! – Takashi Shimizu: The Grudge / Átok – The Grudge

2005. május 5. – írta Gagyi Ágnes

Az Átok a japán J-horror filmek és sorozatok amerikai adaptációinak sorába illeszkedik, közeli rokona A kör és a hamarosan látható Dark Water (a fiatal nő-gyerek-szellemek konstelláció).