1861. december 8-án született Maries-Georges-Jean Méliès francia filmrendező, színész, producer, forgatókönyvíró, számos ősfilm kísérletező kedvő készítője.
A bársonyos tokokban, sőt mágneses dobozban megjelenő DVD-lemezek korában fikarcnyi kétségünk sem lehet afelől, hogy egyes rendezői, illetve színészi életművek, netán televíziós sorozatok kulturális presztízse az egykoron riválisnak számító irodalmi művekével vetekszik. A Kino on Video ötlemezes korai filmes válogatásával abba a korszakba tehetünk időutazást, amikor egy ilyen állapot egyelőre inkább naiv utópiának tetszett.
A legenda szerint Georges Méliès szórakoztató szakiparos, illuzionista, nagy fantáziát látott az új mozgóképrögzítő szerkezetben, ezért be is szerzett magának egyet. 1896-ban egy forgalmasabb párizsi utcán fel is állította új készülékét, befűzte a filmtekercset, és elindította a gépet. Bámulta a tömeget, talán már a következő témáján elmélkedett, amikor észrevette, hogy a tekercs lefutott. Műgonddal kivette a tekercset a dobozból, és egy másikat helyezett be, majd folytatta a felvételt ott, ahol abbahagyta. Vagy legalábbis azt hitte. E gesztusával a mozgókép női testre utaltságát és a végzetes nő trópusát egyaránt életre hívta.
A filmművészet különleges tartománya. Alapját, lényegét ugyanaz az ősi vágy képezi, mint amely a filmet is életre hívta: a mozgás ábrázolása. De míg a film a valódi mozgást jeleníti meg, addig e sajátos műfaj varázsa éppen a mozgás „illúziójának” megteremtésében áll. Mintha valamiféle ősi mágia káprázatának lennénk tanúi, ahol az is akármikor megmozdulhat, amiről szilárdan tudjuk, hogy mozdíthatatlan. Bármi megtörténhet, aminek hétköznapi világunkban határok szabnak keretet. Nem kétséges, hogy mindez csak a filmművészet „mesevilágában”, az animáció birodalmában lehetséges.