A Slumdog Millionaire (Gettómilliomos) című, Danny Boyle rendezte brit–indiai alkotás gyűjtötte be a Brit Film- és Tévéművészeti Akadémia (BAFTA), Oscar-előrejelzőnek is tekintett legfőbb elismeréseit a vasárnap esti londoni díjkiosztón.
A Slumdog Millionaire főhőse a nyomornegyedek kilátástalan világából jut el a globalizált fogyasztói társadalom elektromosan fűtött kollektív vágyálmába, azaz a milliókkal kecsegtető kvízműsorba. A legkisebb fiúról, és a szerelem mindent elsöprő erejéről szóló régimódi történet azonban nagyon is korszerű köntösben jelenik meg, épp ezért olyan magával ragadó.
Ha Amerika a népek, akkor Hollywood a rendezők olvasztótégelye. Van, akit a becsvágy, a szűkebb hazájában tapasztalt érdektelenség hajt az álomgyár felé, és olyan is van, akit a diktatúrák, totalitárius rendszerek, világháborúk űztek a béke és alkotói szabadság földjére. Voltaképpen mindegy: néhány év, és Hollywood bedarálja a friss energiákkal érkező reménységeket, s az embert (tehetséget) próbára tevő gépezetben csak kevesen maradnak talpon, azaz őrzik meg sajátos hangvételüket. A közönségsikernek és filmnek ugyanis ára van, és ezt a legtöbben kénytelen-kelletlen meg is fizetik. Összeállításunk első részében a Nyugat-Európából érkező rendezőket vettük górcső alá.
Danny Boyle új filmjében, melyet A parthoz hasonlóan Alex Garland írása alapján készített, egy már régóta tetszhalott műfaj feltámasztására tett kísérletet: a 28 nappal később a horror zsáner egy valamikor igen nagy népszerűségnek örvendő vadhajtása, zombifilm a javából.
A Brit filmnapok a Showcase – a British Council éves kulturális rendezvénysorozatának egyik eseménye, s különféle zenei és színházi estekkel, illetve az érdekesnek ígérkező márciusi műcsarnokbeli kiállítással együtt az a feladata, hogy képet adjon a kortárs angol kultúráról. A film esetében arról, mi is van a nagy angol kultmozik, a Trainspotting, a Sekély sírhant után...
