A kettészakadt Haza – Aitor Gabilondo: Patria

2021. január 27. – írta Szabó Gergely

Békére lelhet-e az, aki elveszíti egy hozzátartozóját, és évtizedekig hallgatnia kell fájdalmáról? A spanyol HBO Patria című regényadaptációja ezt a kérdést járja körül Baszkföldön, amelyet egyik oldalról a többségi társadalom elnyomása, másik oldalról viszont a terror szakított ketté. Nem igaz történet alapján, de akár úgy is készülhetett volna.

Könnyek bármi áron – Daniel Barnz: Cake / Boldogság bármi áron

2015. augusztus 27. – írta Németh Szabolcs Előd

A gyászról, öngyilkosságról és elviselhetetlen fájdalmakról szólni akaró Boldogság bármi árontól vártuk azt, hogy a romkomokba fásult Jennifer Anistont az Oscar-díjas drámai színészek panteonjába repíti. Sajnos nem őrajta múlt, hogy ez nem sikerült.

Hazaérni – Paweł Pawlikowski: Ida

2015. január 15. – írta Verpeléti András

Több mint 75 év elteltével azt gondolnánk, hogy a rengeteg könyv, film és egyéb művészeti feldolgozás után nem sok újat lehet elmondani a második világháború és a holokauszt borzalmairól vagy az épülő kommunizmus fojtogató atmoszférájáról. A lengyel (származású) Pawłikowskinak mégis sikerült, ráadásul úgy, hogy ezt a sok-sok súlyos kérdést és problémát egyetlen család történetébe sűrítette bele.

Egymillió légy nem tévedhet – Spike Lee: Oldboy

2013. december 3. – írta Jakab-Benke Nándor

Kétféle ember van a világon: aki látta az eredeti Oldboyt, és aki nem. Nem tudni, Spike Lee remake-je ezek közül kiknek készült, de az első kategóriában található populáció lógó orral fog egy újabb rovátkát vésni a Hollywood apokalipszisát jósló naptárba. Megpróbáltam az utóbbiak bőrébe is bebújni, de nem sikerült: annyira zsigeri az immár tízéves dél-koreai film,  hogy nem is tudom már elképzelni magamról, hogy ne láttam volna. Hozzá képest eme remake pedig annyira felületes, hogy egy hét múlva már nem fogom tudni elképzelni magamról, hogy megnéztem.

A Boszporusz felett az ég – Nuri Bilge Ceylan-portré 2.

2010. október 22. – írta Ritter György

Miután elkészítette gyermekkori emlékeiről szóló kis vidéki trilógiáját, Ceylan másik otthonába, Isztambulba helyezte át filmjeinek színhelyét. A nagyvárosi és a falusi környezet közötti szakadék „leírását” azonban fokozatosan járta körül. Az átmenetben fontos szerep jut az iróniának és az erkölcsi példázatoknak, majd a kegyelem hiányának is.