„Mostanában sokat gondolkodom a majmokon” – Interjú Ruben Östlunddal, a Lavina rendezőjével

2014. október 24. – írta Szalkai Réka

Ruben Östlund az egyik legígéretesebb fiatal svéd rendező napjainkban. Kompromisszumokat nem ismerő filmjeivel a svéd társadalom legfontosabb kérdéseit feszegeti: a kamaszok alkoholproblémáitól (Akaratlanul / De ofrivilliga, 2008) kiindulva a második generációs bevándorlók ifjúkori bűnözésén keresztül (Gyerekjáték / Play, 2011) jutott el legújabb filmjében (Lavina / Force Majeure, 2014) a női-férfi erőviszonyok alakulásának bemutatásához a mai skandináv, vagy mondhatjuk, fejlett társadalombeli családokban. A rendezővel Cannes-ban készítettünk interjút.

Jelenet egy házasságból – Ruben Östlund: Turist / Force Majeure / Lavina

2014. október 7. – írta Farkas Péter

Bármelyik filmjét nézzük a svéd rendezőnek, az az érzésünk támad, hogy a fickó valósággal megveti a saját népét. Szereplőit szinte mindig nevetségesnek és szánalmasnak mutatja, akik lassan, de biztosan fulladnak bele saját jólétük pocsolyájába.

Kéz- és tányértörés – John Wells: August: Osage County / Augusztus Oklahomában

2014. január 16. – írta Farkas Péter

Ha valamiben, abban biztosan verhetetlen az amerikai film, hogy az élet legszürkébb, legszárazabb eseményeit is parádésan tálalja, túlfűtve érzelmekkel, azokból is viszonylag szélsőségesekkel. Teljesen mindennapos eseménysoroknak adja meg a drámai erő és a katarzis kiváltságát.

A ketrecharcos is ember – Gavin O’Connor: Warrior – A végső menet

2012. március 6. – írta Kovács Patrik

David O. Russell kissé túlságosan fényes nimbuszú A harcosa átszabta ugyan a bokszfilm hagyományos ellenségképét, hiszen ebben a főhős megátalkodott családjával kezdett lélektani szkanderozásba, ám a mozi inkább szociográfiai röntgenlenyomatként, mintsem borús drámaként működött. A Warrior – A végső menet látszólag A harcossal azonos tőről fakad, de O’Connor és stábja sokkal mélyebbre merül a tönkrement sorsok mocsarába.

Előítélet nélkül – Bill Maher: Sleepwalking / Alvajárók

2008. december 2. – írta Farkas István

A független (művész)film és a kommersz- (stúdió)film között óriási különbségek vannak, s az igazi értékeket a hollywoodi stúdiók kánonjától merőben eltérő alkotások hordozzák – szajkózzák a filmesztéta-növendékek. Jómagam, parasztos egyszerűséggel legyintve, így ikszelek ki egy ilyen okfejtésre vállalkozó e-tanulmányt: egy film vagy jó, vagy rossz.

Privát poklok – Simon Staho: Himlens hjärta / Jelenetek két házasságból

2008. szeptember 16. – írta Csoma Emőke

Északon köztudottan nem létezik olyan dráma, ami ne bontakozhatna ki csupán egy kellőképp ínycsiklandóra elkészített tőkehal, néhány üvegnyi bársonyos bor és négy, látszólag tökéletes házastársi viszonyban élő középkorú értelmiségi társaságában.