A slow cinema Fülöp-szigeteki mestere – aki múlt év december 30-án lett 66 éves – több mint másfél évtizede robbant be a filmes világba. Kelet-Európában jobb híján Tarr Bélához hasonlítgatják, holott húsznál is több monstre képfolyamában a bűnt és bűnhődést, a pszichózisokat, a történelmet, a kiszolgáltatottságot, a természet roppant erejét „filmezi”. A nemritkán nyolc-tíz órás alkotásainak fő kérdése, kozmikus stílusuk ellenére: a direktor országának múltja, jelene, jövője.
Kambodzsa és Laosz történelmét és filmgyártását is alapvetően meghatározta a vietnami kommunisták befolyása, de érdekes párhuzamok figyelhetők meg Thaifölddel is (Kambodzsában is a király az egyik legaktívabb filmrendező).
A Zelnik István Délkelet-Ázsiai Aranymúzeum Indochinema címmel indít előadássorozatot, mely szórakoztató ismeretterjesztő formában mutatja be az indokínai történelem és filmművészet izgalmas világát. A hét alkalomból álló sorozat többek között Thaiföld, Vietnam, Kambodzsa, Laosz, Mianmar, Indonézia és a Fülöp-szigetek filmtermését tárgyalja, számos máshol nem látható példán keresztül mutatja be a térség izgalmas mozikultúráját.
Azt mondják, az „amerikai álom” megvalósításához sok minden kellhet, de legfontosabb a kitartás. Kitartó munkával mindent el lehet érni, a kitartás meghozza méltó jutalmát, stb. Nyilvánvaló, hogy a jó hírű filmes családba született Nicolas Cage fejét is ehhez hasonló bölcsességekkel tömték, ő pedig a jelek szerint mind egy szóig elhitte a kövér közhelyeket.