Az aragóniai kutya – Luis Buñuel-portré I.

2013. július 29. – írta Jakab-Benke Nándor

Száztizenhárom éve született és harminc éve halt meg Don Luis Buñuel Portolés, a nagy filmkészítő. Bénító, nehéz feladat egy ilyen személyiségről írni, olyannyira ijesztő, mint amikor A burzsoáziában a főhősök vacsora helyett a színpadon találják magukat, közönséggel, fényekkel, és ott a zsibbasztó valóság, hogy „nem tudom a szöveget”. Azért megpróbálom.

Super 8-as kamerával az „aranykorban” – Interjú Haáz Sándorral

2012. július 23. – írta Blos-Jáni Melinda

Ma a szentegyházi zenetanárként ismerjük, de gimnazista korában animációs filmeket készített, később Super8-as privát felvételeket. Az interjúban arról mesélt, hogyan lehetett filmezőgépet, nyersanyagot beszerezni, milyen filmklubba lehetett járni a kommunizmus idején: azaz megtudhatjuk milyen kalandokat élhetett meg az „aranykor” amatőr filmese.

A birodalom bukása – A Universal stúdió története II.

2011. március 16. – írta Csiger Ádám

Noha a Drakula és a Frankenstein nyomán készült horrorszériája ideiglenesen távol tartotta a csődtől a Universalt, az alapító Carl Laemmle 1936-ban elvesztette stúdiója irányítását. A sűrűn cserélődő tulajdonosok és igazgatók a továbbiakban maradtak a kaptafánál, és eleinte biztonságosabb presztízsfilmeket, majd azok sikertelensége után tucatgyártott B-filmeket készítettek. E kockázatkerülő üzletpolitika ráadásul egybeesett a klasszikus hollywoodi film kifáradásával és válságával.

Egy birodalom születése – Az MGM stúdió története I.

2011. január 26. – írta Soós Tamás

A nagy stúdiók Tiffanyjának kikiáltott MGM története, berendezkedése, újításai és profilja Hollywood aranykorának sorsfordulóit és „művészetfilozófiáját” tükrözi. Az eszképista szórakoztatással és a sztárok hadával egyenértékű MGM neve egyet jelentett ezzel a korszakkal, azonban sajátos önmitológiája és nosztalgikus-konzervatív értékrendszere mégis összetettebb képet és sajátos pozíciót biztosít a stúdiónak, mintsem hogy pusztán kor felnagyított szimptómája legyen.