Az amerikai elnök adott ábrázolásmódja mindig az Egyesült Államok aktuális állapotát reprezentálja: az elmúlt bő évtized filmes államfőiről alkotott ambivalens kép leginkább az ország megosztottságát és ideológiai szélsőségeit tükrözi.
Az A House of Dynamite kaotikus nemzetközi krízisállapotokat modellező katasztrófafilmje a fennálló világrendet veszélyeztető kockázati tényezőket sűríti feszült emberi pillanatokká. Kathryn Bigelow precíz rendezése a bevett hollywoodi megoldásokkal szemben lényeglátó rendszerkritikával világít rá a magunknak teremtett önpusztító tehetetlenség berendezkedésére.
Nem titok, hogy a korábban tévedhetetlennek tűnő Marvel-gépezet erősen bukdácsol a Bosszúállók: Végjáték óta. Az utóbbi években különösen sok ballépést sorakoztatott fel, és bár Deadpool „leigazolásával”, azaz hivatalosan is MCU-taggá avatásával tavaly egy kicsit javított a megtépázott renoméján a Kevin Feige vezette médiamonstrum, úgy tűnik, az inkább egy kivétel volt, ami a szabályt erősítette. A negyedik Amerika Kapitány-film pedig maga a szabály: biztonságos középszer, üres lózungok, elpocsékolt lehetőségek.
Végre megérkezett a senki által nem igazán várt has Fallen-trilógia (amely magyar fordításban Támadás a Fehér Ház ellen címet kapta) harmadik része, a Fehér Ház és London után ezúttal a tokásan is sármos ősférfi, Gerard Butler alakította Banning ügynök bukik, azaz bukna, de nem hagyja.
Ki az? 45 évesnél alig fiatalabb, fehér, első pillantásra megnyerő férfi, aki egyazon erővel képes terroristákat és földönkívülieket megsemmisíteni. Akitől viszont elájulnak a virágárusok, és akinek sosem hiszik el, hogy ő maga beszél a telefonban. És aki minden túlzás és erőfitogtatás mellett mégis ember: szerelembe esik, hatalmát félti, és néha gyilkol is. Mondhatnánk úgyis, hogy világrendőr vagy az erkölcs apostola. Az abszolút első, akit Hollywood is szívesen szerződtet(ne).
