A film, mint művészet a képfajták technikai megsokszorozódásának és a vizuális tömegkultúra globalizálódásának korszakában igen komoly kérdésekkel küszködik. A filmelméleti konferenciák nagy többsége felveti megvitatás végett a művészfilm, mint egyáltalán létező műfaj aktuális problémáit.

Kolozsváron került sor az immár nyolcadik alkalommal megszervezett Erdélyi Film- és Médiatudományi Konferenciára május 24–25. között. A rendezvénynek a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen két éve működő fotóművészet, filmművészet és média szak adott otthont, dr. Pethő Ágnes tanszékvezető, valamint a tanszéken tanító tanárok és a hallgatók szervezésében. Érdekes tapasztalat volt a kortárs művészfilm meghatározása szempontjából a konferenciát nem sokkal később követő Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál. A konferencián elhangzott dolgozatokból, illetve a fesztiválon látott filmek kapcsán el lehet mondani, hogy a művészfilm műfaja a kilencvenes évek vége óta szép csöndben kezd átalakulni. Most már nem a borongós őszi délutánok ellazult mozizását jelenti csupán, olyan filmeket, amelyek megértéséhez némi előzetes filmes kultúra elegendő volt. A művészfilmek többé már nemcsak a „lassú" filmeket takarják, hanem sokkal inkább valami olyat, amit az átlag mozinéző nem tud csak úgy befogadni, hanem valami extrém élményt nyújt, amely tetszőlegesen közel eshet az akciófilm vagy akár a horrorfilm műfajához is.

A konferencia tágan meghatározott témája szélesre tárta a kapukat a filmről gondolkodók előtt, így egyaránt képviseltették magukat egyetemi tanárok, doktoranduszok és szárnyaikat próbálgató filmszakos hallgatók a rendezvényen, ami egyfelől hullámzó színvonalat, másfelől viszont a megközelítések sokféleségét vonta maga után. Nyitottsága miatt a kolozsvári konferencia a magyar filmelmélet jelenlegi legnagyobb találkozóhelyévé nőtte ki magát. Bár tavasszal Szegeden és Pécsett is rendeztek (mozgó)képpel foglalkozó konferenciákat, azok specializáltabb témáik miatt a filmkritikusok és -teoretikusok szűkebb rétegét mozgatták meg.

Kolozsváron majdnem minden magyar egyetem képviseltette magát, ahol filmelméleti, filmtörténeti képzés folyik. A legtöbb előadó a helybéliek mellett Pécsről és Debrecenből érkezett. A kétnapos rendezvény megnyitóján dr. prof. Szilágyi Pál, az EMTE rektora mondott üdvözlőbeszédet. Az idei konferenciát megtisztelte jelenlétével Joseph D. Anderson, a University of Central Arkansas professzora, aki nyitóelőadásában a film kognitív pszichológián alapuló ökológiai megközelítése mellett érvelt. Az angol szekció következő előadója Tarnay László, a pécsi mozgókép-tudományi tanszék vezetője volt, aki előadásában az ökológiai filmelmélet bemutatására fektette a hangsúlyt. A konferencia alapján megállapítható, hogy a magyar filmes gondolkodásban sokkal gyakoribb a fenomenológiai, a pszichoanalitikus megközelítés, mint a kortárs filmelmélet egyik kiemelkedő egyénisége, David Bordwell által is támogatott kognitivizmus.

A két különleges meghívott előadását és a rövid szünetet követően két terem előadásai közül válogathattak az érdeklődők. A nagyteremben a film, mint művészeti érték témakörben angol nyelven folytatódtak az előadások: Pólya Tamás (Pécsi Tudományegyetem) On the Appreciation of Films, Gyenge Zsolt (BBTE, Kolozsvár – Pécsi Tudományegyetem) Film – Art or Artfilm? The "Art" Problem in Film Theory és dr. Pethő Ágnes (BBTE, Kolozsvár – Sapientia EMTE) The Art of Oblivion in Jean-Luc Godard's New Wave Films. A kisebbik teremben, kerekasztal hangulatban Gagyi Ágnes (BBTE, Kolozsvár – Pécsi Tudományegyetem) Új kép-érzékenység című előadásában a képfajták technikai megsokszorozódásának és a vizuális tömegkultúra globalizálódásának a korszakáról beszélt, majd Józsa T. István (BBTE, Kolozsvár) A videoklip poétikája és Matolcsy Kálmán (Debreceni Egyetem) A videó, mint víz: káosz és termékenység Nakata Hideo Ringujában című előadása következett.

A viták, javaslatok ebédszünetben is folytatódtak az egyetem gyűléstermében berendezett svédasztal körül. A rövid szünetet követően az Óváry terem második előadáscsoportjában Virginás Andrea (Sapientia EMTE – Debreceni Egyetem) Moments of Medial Awareness in 1940s Crime Movies című előadását mutatta be, amelyet Papp Klaudia (Debreceni Tudományegyetem) Chiasmus and the Gothic in Alejandro Amenebar's The Others című előadása követett. A blokk záróelőadását Jaczenkó László (Debreceni Egyetem) tartotta Donnie Darko and the Strange Case of Casuality címmel. A kisteremben Gregus Zoltán (BBTE és Sapientia EMTE, Kolozsvár) beszélt Szász János Woyzeck című filmjéről, a „Látta már, milyen alakzatban nő a földön a tapló?" Látás és láthatóság a Woyzeckben címmel. Győri Zsolt (Debreceni Egyetem) Kép/textúra/emlékezetről Atom Egoyan filmjeiben címmel tartott előadást, utána pedig Zsizsmann Erika (Sapientia EMTE, Kolozsvár) az átesztétizált erőszakról és a futurista díszletezésről beszélt Kubrick Mechanikus narancs című filmjében.

A rövid kávészünet sem vette el az érdeklődők kedvét, és a nap harmadik előadássorozatára is igen sok hallgató maradt, akik az Óváry teremben Kalmár György: (Debreceni Egyetem) Constructions of the Body in Pretty Woman, Bóné Ferenc (BBTE, Kolozsvár – ELTE, Budapest) Design as Narrative Algorythm in Jacques Tati's Playtime és Pieldner Judit (Sapientia EMTE, Csíkszereda) Documentary and Narrative in Iranian films című előadásait hallgathatták meg, míg közben a kisteremben Korner Veronika Júlia (Károli G. Református Egyetem, Budapest) „A festmény újrafestése". Az adaptáció problémája és az elitirodalom megfilmesíthetőségének lehetőségei, Baráth Gabriella (Károli G. Református Egyetem, Budapest) Egy színdarab, amint filmre írja önmagát. Identitás, idegenség és feminitás a Közelebb (Closer) című filmben és Valuska László (Pázmány Péter Tudományegyetem – ELTE, Budapest) A megjelenítő hatalma. A nő reprezentációja az Oscar-díjas filmekben című előadások kerültek sorra. Minden bemutatás után a hallgatóság kérdéseket tehetett fel az előadóknak, és olykor heves vita is kialakult, amely arra mutatott rá, hogy komoly véleménnyel és ismeretekkel rendelkező hallgatósága volt a konferenciának. A szemléltetőanyagok változatossága, a témák különbözősége nem adott lehetőséget unalomra.

A konferencia második napján már magyarul folytak mindkét teremben az ülések. Mánfai Alice (Pécsi Tudományegyetem) A felszín/jelenet probléma újabb aspektusai – a festmények és a mozgóképek tanulmányozása, Kapronczai Erika (Pécsi Tudományegyetem) Térreflexió, Blos-Jáni Melinda (BBTE, Kolozsvár) Naiv médiumelméletek. Filmművészet a hétköznapi gondolkodásban címmel tartott előadást, míg a párhuzamos szekcióban Kóbori Sarolta (ELTE, Budapest) a sci-fi művészfilmes jellegét fejtette ki Sci-fi művészet és/vagy szórakoztatás címmel. Bábor Lívia (Pécsi Tudományegyetem) A bomlás forradalma: Sade márki és a film című előadását mutatta be, valamit Szalóki László (Pécsi Tudományegyetem) interaktivitásról és filmszerűségről beszélt különböző filmekben. A vitaszünetet követően következtek a keleti filmek az Óváry teremben: Stőhr Lóránd (Pécsi Tudományegyetem) Wong Kar-Wai és a műfajok címmel tartotta meg előadását, aki után Illyés István (BBTE, Kolozsvár – Pécsi Tudományegyetem) szintén Wong Kar-Wai filmjeit vizsgálta, csak ezúttal az új képiség, a keleti és a nyugati vizuális reprezentációs modellek montázsa szempontjából. Major Zoltán (Pécsi Tudományegyetem) a posztmodern városképet kutatta kortárs távol-keleti filmekben. A rövid szünet után ugyanebben a teremben folytatódtak a távol-keleti vonatkozással rendelkező filmelemzések. Kiss Miklós (Pécsi Tudományegyetem) Camp és midcult: az ezredforduló távol-keleti filmjei címmel tartott előadást. Tóth Orsolya (Sapientia, EMTE Kolozsvár) Greenaway Párnakönyvének kolozsvári diákok általi befogadhatóságáról végzett kutatási eredményeit ismertette.

A szomszéd teremben Reményi Róbert (ELTE, Budapest) A remény(telen)ség tájain. C. D. Friedrich képeitől Werner Herzog és Fehér György filmjeiig címmel mutatta be dolgozatát. Varga Enikő (Pécsi Tudományegyetem) Jeles András József és testvérei című filmje filmszerűtlenségéről beszélt. Márkus Áron (Pécsi Tudományegyetem) pedig a Jött egy busz című filmről készített esettanulmányát ismertette. Fenyvesi Áron (ELTE, Budapest): Finom manipulációk. Németh Hajnal képei címmel, míg Kiss Gábor (Pécsi Tudományegyetem): Caligarizmus a kortárs animációs filmben (Marc Craste: JoJo in the Stars) címmel tartotta meg előadását.

Kiderült, hogy a film művészeti lehetőségei az elbeszélésen kívül keresendők – Kim Ki-duktól kezdve Szász Jánoson át Atom Egoyanig a legkülönfélébb kortárs rendezők művei azon jeleneteiben, képsoraiban, képeiben, amelyekben a film valami sajátságosat, fogalmilag nem meghatározhatót, nyelvre nem konvertálhatót produkál. Másrészt a filmművészet mai alacsony igénye mellett az elbeszélés és annak megszilárdult mintázatai, a műfajok nem elhanyagolhatók a formaadásban, így tehát azokat a filmeket, műfajokat, filmes elbeszélésmódokat (melodráma és sci-fi, midcult és camp) is érdekes művészfilmes berkekben vizsgálni, amelyek élnek ugyan a sémákkal, de megmásítják azokat, az előzetes nézői elvárásokat felborítják, és művészetként tűnnek fel előttünk.

A rendezvény záróakkordjaként Lakatos Róbert filmrendező két filmjét nézték meg a konferencia résztvevői, a Csendországot és az Ördögtérgyét.. Nagyon sok kérdést tettek fel a rendezőnek, aki készségesen válaszolt, rávilágítva az erdélyi filmgyártás nehézségeire. Lakatos Róbert filmjei valóban a művészet és valóság határán olyan összefüggő szimbólumrendszereket és hiedelmeket mutatnak be, melyek könnyebb megértéséhez, illetve vitaindítóként szolgált a két előadás, melyeket Berta János (Pécsi Tudományegyetem) Kép-beszéd. Vizuális jelentésalkotás Lakatos Róbert Csendország című dokumentumfilmjében, illetve Ambrus Réka – Keresztes Péter (Sapientia EMTE, Kolozsvár) Archetipikus szimbólumok Lakatos Róbert Ördögtérgye című rövidfilmjében előadásokban mutattak be.

A művészet művészetként való felismerése egyre inkább a teoretikusok dolga, miközben a művészet újabb és újabb formáinak a teremtése az alkotókra marad. Viszont a hasonló konferenciák megfelelő helyszínek a művészet felismerése mellett ismeretségek kötésére, újabb viták elindítására és problémák felvetésére, melyek a hetedik művészetnek a művészetként való elismertséghez való jogát és képességeit kutatják. A konferencia színvonalát különösen emelte a tavalyihoz képest, hogy az idén angol szekció is indult. Jövőre talán ideális lenne, ha a konferencia nyitna a romániai filmes egyetemek felé azáltal, hogy angol vagy román előadásokkal meghívna román anyanyelvű filmes szakembereket is.