Sonka la muzi! Sonka La muzi! Ennyivel bízta meg Pipe Sanyit a kultúrotthon előtt gyülekező sáros gumicsizmások társasága. Úgy álltak ott, mintha melegvizes lavórban áztatnák a lábukat. Pipe Sanyi bekiáltott a sepert udvarra, a keskeny és hosszú tornácra, és várt, hogy megjelenjen Sonka. Sonka, a másfélmázsás gépész, egyszer csak ott állt a tornác kövén, mezítláb, pocakjára feszülő majában és kitérdesedett alsónadrágban.
A tornác végében egy fekete Mobra állt a falnak támasztva; egy legelső kiadású, Sonka ezen hozta a filmeket. A csomagtartójára akkora, korong alakú bádogdobozokat szíjazott, amiben egy családi pizza is elfért volna, de Sonka akkoriban nem családi pizzákat szállított Vásárhelyről abba a mezőségi faluba, hanem igazi filmeket: Kaplint és John Waynert. Aki megpillantotta a bándi hegyről csigalassúsággal ereszkedő Mobrát, édes álmosság áradt szét benne, mintha kedvenc filmjét készülne újranézni. A kultúrotthon a református templom mellett állt cirádás tornyocskáival. Karzatáról be lehetett látni a gépházba, látszott, ha meggyulladt a film, amit rettenetes fütyülés fogadott a nézőtéren. Lent a vaspántokkal összefogott széksorok erősen recsegtek. A legjobb helyeknek a terem végében, a nagy csempekályhák vaskorlátai számítottak. Bartha Tibi ezen a korláton tanított meg Chaplin nevét olvasni. Kárli Káplin, mondta hangosan, s mert kérdőn néztem rá, elmondta, hogy a „cé" nemcsak „csé", hanem „ká" is. Tehát így helyes. Bartha Tibi volt a legerősebb az osztályban, és mindig volt napraforgómagja, és volt egy bátyja is, aki rádióból tanulta az angol nyelvet.
A kultúrotthon előtt gyülekezők tudták, hogy Sonka valamelyik bádogkorongban elhozta a Lanţul amintirilort, s mivel a nagyok közül néhányan már a városban megnézték a filmet, most lázasan mesélni kezdték. A Rossz akkora, mint egy hegy, és réges-régen meggyilkolta egy fiúcska családját. De a fiúcska megmenekült, és erős fiú lett belőle, és felismerte a Rosszat, mert az egyik lábán 43-as, a másikon 45-ös cipőt hordott. A történet végén a Rossz verejtékezve menekül a fiú elől valcmi vonatsíneken, amikor a fiú meghúz egy váltót és a Rossz nagyobbik lábfejét, hutty beszorítják a sínek és éppen nagy sebesen jön a vonat, hogy a Rossznak annyi ideje sem marad, hogy így ordítson: oáááá...
Ott állt Sonka a tornácon, és Pipe Sanyi a Sonka nagylábujját bámulta, a megvastagodott lila körmöt, és úgy érezte, megnémult; futásnak eredt, végig a közön, a kultúrotthon felé.
