„Nulláról kell kezdenünk. A nemrégiben módosított mozitörvénytől. Ébernek kell lennie a szakmának és a Hivatalnak különös tekintettel az alkalmazás és az infrastruktúra létrehozását illetően. Nincsenek termek, ha vannak gyengén felszereltek, van egy-két pláza, de nincs forgalmazás, a televíziók nem fizetik be a kötelező adókat az Országos Filmközpontnak, nem támogatják a dokumentumfilmeket, a képzéssel bajok vannak…” Hanno Hoffer filmrendező (http://atelier.liternet.ro/)

Decebal Mitulescu, a filmközpont – nemrégiben menesztett – volt igazgatója, lelkesen számolt be a Ziarul Financiarban a törvény megjelenése után: végre van egy átlátható filmfinanszírozási rendszer, újra különálló intézmény lesz, a 2003-ban összevont Archívum és Filmközpont és végre lehet támogatni a különböző filmes rendezvényeket, kiadványokat. Megoldja a törvény a forgalmazás finanszírozását, ami azt jelenti, hogy lesz pénz ezen túl a filmek reklámozására is. (A szakma fellendülés előtt áll.)

Akkor mi van?

Hosszú vajúdás után 2006. június 27-én megjelent a romániai Hivatalos Közlönyben az új Filmtörvény. Szó szerit mozitörvény (Legea 328. Legea cinematografiei), azonban úgy véljük, hogy széles hatásköre miatt jobban fedi a törvényhozószándékot a filmtörvény elnevezés. A jogszabály újra szervezi az Országos Filmközpontot (Centrul Naţional al Cinematografiei, CNC), az Országos Archívumot (Arhiva Naţionala de Filme) és rendezi a támogatási rendszert. Minden okunk megvan az örömre, illetve megvolna, ha nem ismernénk a hazai joggyakorlatot. Vagyis számításba kell venni, hogy nagyon sok esetben van különbség a törvény betűje és szelleme, illetve az elmélet és a gyakorlat között. Mitől ez a szkepticizmus? Először is a filmközpont státusa okozza legtöbb bizonytalanságot. Annak ellenére, hogy a filmközpont sok feladatot kap az új törvénytől, az intézménynek, a kulturális minisztérium költségvetési vastüdeje biztosítja a létszükséglet oxigénjét. Magyarán a román filmes szakma számos jelzése, észrevétele, tiltakozása ellenére a filmes ügyek fő intézőjének kezét nem engedte el a minisztérium. Magyarán megvan a lehetősége a politikának, a döntések befolyásolására. A gyakorlat azt mutatja, hogy Romániában mindezidáig a politika egyszer sem hagyta ki ezt a alkalmat. Félő, hogy az új törvény minden európaisága ellenére a folyamatosan változó hatalom beavatkozzon a döntésekbe. Ennek következtében állandó bizonytalanság, kiszámíthatatlanság fogja jellemezni filmes életünket. Ez a legnagyobb bökkenő. Számos szakmabeli kérte, többek között e sorok írója is, hogy a filmes hatóság kerüljön parlamenti ellenőrzés alá. A liberálisok vezette minisztérium, elvetette a javaslatot.

Részletek

Kilencven fejezet és közel száz cikkely, mint szokásos, az alapfogalmak meghatározásával indul. Az első fejezet eleje említi azt, hogy ezen törvény áldásait minden romániai, valamint európa uniós tagország állampolgárainak szánták, a szabad értékvándorlásra alapozva. Ugyanakkor említés történik a nemzeti alapon történő diszkrimináció kizárása. Az jó, szögezhetjük le már az elején, hogy a jogszabály nem diszkriminál, ugyanakkor sajnos nincs benne a kisebbségek ösztönzése az anyanyelven történő alkotások érdekében.

„Az új filmtörvény elég sok pozitív alapelvet lefektet a filmforgalmazás és moziüzemeltetés körében. Bevezeti az artfilm és az artmozi fogalmat, egyértelműbb a román film meghatározása. Nagyon fontos továbbá, hogy ismeri a filmfesztivál fogalmát és ilyeténképp nem követeli meg (és bünteti) a fesztiválokon vetített filmek regisztrációját. Ugyanakkor azonban mint minden törvénynél szükséges egy norme metodologice de aplicare és hajlandóság a hatóság részéről, hogy alkalmazza és persze a transzparencia… Nos, a filmtörvény esetében nincs norme metodologice de aplicare. Megváltoztattak a regisztrációs irodánál a korhatáros besorolásokat és besorolási procedúrát (ez változott) ugyanakkor hiányzik az art film besorolási lehetőség (ebből kifolyólag artmozid sem lehet). Ami a transzparenciát illeti, a CNC csak a gyártás esetében tesz közzé pályázati felhívást (aminek az eredményeit néha bíróságon is megtámadják) ugyanakkor az összes többi rendezvény esetében a kijárásos megoldás működik (köztudott, hogy a TIFF vagy az Alternative vagy a Dakino kap pénzt, de sehol egy nyilvános pályázati felhívás). Az új filmtörvény életbe lépése után (ezt valamikor a nyáron fogadta el a parlament) lemondott Decebal Mitulescu és új elnököt választottak. Fontos, hogy a pozíciót pályázat útján töltöttek be, Érdekes módon azonban a döntést az Agenţia Naţionala a Funcţionarilor Publici hozta meg.” Jakabffy Samu filmforgalmazó (magánlevél)

Egészen világosan indulnak a különböző fogalmak meghatározásai. Vagyis mi a film, mi a mozi, ki a forgalmazó, mi a román film, mi a művészmozi, alacsony költségvetésű film, költségek, mi számít koprodukciós filmek…(a hazai teljesítendő minimum 20%-a költségvetésnek).

A sok értelmesen megfogalmazott fogalom ellenére, álljunk meg egy kicsit. Van két pont, ami kissé elgondolkoztatja az embert. Első fejezet 3.-ik szakasz „e” pontja így szól: művészfilmnek számít az a film, amelyik művészi színvonalával, hozzájárul a filmkultúra fejlődéséhez, valamint a kulturális sokszínűégével nemzet, európai, egyetemes értékekhez. A minősítést a Filmes nyilvántartás (Registrul cinematografic) adja. Itt lett volna az alkalom, hogy ettől a szovjet szótárból származó „művészfilm” kategóriától meg szabaduljunk Kelet-Európa e szegletén. Erre fel még egy égbekiáltó meghatározást is adtak neki. Az sem másodlagos kérdés, hogy pár ki tudja milyen kritériumok alapján kinevezett ember, döntse el egy filmről, hogy milyen értéket képviselnek. (Ezek után valószínű, hogy minden Sergiu Nicolaescu film bekerül a magas művészfilm kategóriába)

Másik vitatható meghatározása az első fejezet harmadik szakasznak az „s” pont, amely így szól: körülményes filmek (filme dificile), vagyis olyan filmek amelyek, törvény szerint, csökkentett esélyük van a sikerre, mert magas művészi kockázattal rendelkeznek (?), vagy narratív módszerekkel a filmes nyelv megújulásában utaznak, időtartamukban nem érik el a 10 percet stb.… Ez a meghatározás már túlmutat a komoly szándéknyilatkozaton és jogilag elég nehéz értelmezni. Az egész olyan, mint egy szaklapból kiollózott kritika. Valószínűleg ezek lesznek azok a kiskapuk, amelyeken a jó politikai összeköttetésekkel rendelkező dilettánsok besétálnak a finanszírozás paradicsomába.

Sajnálatos továbbá, hogy a fogalmak felsorolásánál hiányozik a rövidfilmek és az animációs filmek meghatározásai. Majd a 35 fejezetben megtudjuk, hogy az animáció és a dokumentumfilm, illetve a rövidfilm nem haladhatja meg a 60 percet. Utalás történik rájuk, de a fogalom nincs pontosan letisztázva.

A filmközpont

A törvény második fejezete az Országos Filmközpont (CNC) szerepével foglalkozik. Ezek szerint az Országos Filmközpont különálló jogi személyiség, országos érdekeltségű, közintézmény, amelyik a Kulturális Minisztérium alárendeltségében működik. Költségvetése két forrásból táplálkozik, egyrészt saját bevételekből, másrészt az állami költségvetésből, amit a minisztérium biztosít számára. Egy hét tagból álló vezetőtanács irányítja munkáját. A tagokat a miniszter nevezi ki és mandátumuk két évig tart.

Engedtessék meg a komoly kétségek felmerülése, ami a mandátum ideje és egy projekt hosszának egybevetéséből következik. Ennyi idő alatt véleményünk szerint semmilyen stratégiát nem lehet megvalósítani. Két év a helyzet elemzésére elegendő. Félő, hogy az egész olyan lesz, mint egy gumicsonton marakodó kóbor kutyafalka, háttérben a mosolygó Kulturális Minisztériummal. Ez utóbbi lészen minden dolgok irányítója. A hét tagból, ötöt a különböző szakmai szervezetek javaslatára fognak kinevezni. Kérdés, hogy a magyar érdekvédelmi szervezetek, kivel, hogyan, milyen módon fogják a véleményüket kifejteni? Egy tagot a minisztérium ajánl, a hetedik a filmközpont igazgatója, aki egyben a grémium elnöke is. Az elnök hozhat törvényerővel rendelkező határozatokat, képviseli az intézményt más intézményekkel szemben és vállalja a gazdasági felelőséget a tevékenységért.

A hatodik szakasz (art.6) határozza meg a filmközpont 29 feladatát. Többek között a szakminisztériummal kidolgozza a filmes politikát amit, fogózkodj meg jámbor alkotó, a kormánnyal hagyat jóvá. Saját működésével kapcsolatos határozatokat szintén a minisztériummal és a kormánnyal engedélyezteti. Nemzetközi szinten a Kulturális Minisztérium mellett a Külügyminisztériummal is egyeztetnie kell. Kidolgozza a Filmes nyilvántartás működését, valamint a filmek besorolásának a kritériumait. Kezeli a nemzeti filmes örökséget. Biztosítja a különböző filmes jogok beszedését. Pénzt, oszt, hitelt ad, ellenőrzi ezek elköltését. Tanfolyamokat, szakképzéseket szervez. Intézményeket működtet, évente díjakat oszt, statisztikai kalendáriumokat ad ki, együttműködik a különböző érdekvédelmi szervezetekkel, szakmai szövetségekkel, szakszervezetekkel…

Becsületes vízió, olyan jófiúk unatkozós délutánján összeállított szándéksor. Sajnos csupán szándéknyilatkozatnak tekinthető. A központra vár a feladat, hogy a különböző pontokat kidolgozza és gyakorlatba tegye. Ha ez megtörténik és látjuk gyakorlatban működni, látunk majd világosan.

A filmarchívum

Meghatározása szerint az Országos Filmarchívum is országos érdekeltségű, önálló jogstátussal rendelkező közintézmény, amelyik a filmközpont alárendeltségében működik. Tárolja, megóvja, felújítja a filmeket és minden filmmel kapcsolatos írást, dokumentumot, eszközt, legyen az hazai, vagy nemzetközi érték. Támogatja és működteti a Román Filmmúzeumot (Cinemateca Romana). A filmarchívum keretében működik a filmrestauráló laboratórium és három moziterem Bukarestben. Működtethet egyéb termeket is a fővároson kívül, amit a filmművészet szolgálatába állít. Hogy ez utóbbi mi alapján és hol jöhet létre, sajnos nem szól a fáma. A negyedik fejezet az ami igazán érdekes a filmalkotók számára. Következik a: „miből legyen a film” fejezet.

„Ahány kormány, annyi filmtörvény. Az elsőt még a kilencvenes évék végén készítettük, aztán írtak egy másikat a szocdemek, most meg egy újabbal rukkolt elő a jelenlegi kormány. A filmesekkel az évek során rengeteg egyeztetésre került sor, akárcsak a kábelesekkel és a televíziók meg a reklámszakma képviselőivel. Ennyi érdeket összehangolni, ember legyen a talpán, akinek sikerül.” Kelemen Hunor (http://kelemenhunor.egologo.transindex.ro/)

A Filmes alap (Fondul cinematografic)

Ez a pénzalap képezné a filmes világ támogatását. Az összeg a különböző járulékokból, adókból áll össze. Így a DVD-kölcsönzésből és -eladásból 2%, az XXX filmek estén 10%, a tévés reklámokból 4%, a mozijegyek és egyéb filmes eladásokból 3%, a kábeltévések saját programjaiból, 4%, a kábeltévéért befizetett díjakból 1%, a szerencsejátékok után 4%, a mozi termek privatizációjából 20%, kamatokból és saját bevételekből. Ez utóbbi tétel a különböző saját tulajdonban lévő bérleti díjból, a filmminősítő szolgáltatásból és más tevékenységekért kapott összegekből állnak. A befizetésre kötelezett cégek minden hónap 25-ig kell elküldjék a filmközpont számára a szerződéseket, ami alapján fizetnek. A fizetési késés büntetőösszegeket von maga után. Sőt a filmközpont végső esetben kényszerbehajtást is végrehajthat. (Erre lesznek emberei, vagy fizeti a szolgáltatást? Sajnos itt is marad a köd.)

Köszöntendő újdonság az, hogy a díjbefizetők direktbe is támogathatnak produkciókat és románfilm forgalmazókat, ha értesítik előtte a filmközpontot. (Kár, hogy a befizetendő összeg nem utalható át egyenesen egy szaklapnak, fesztiválnak vagy egyéb filmes tevékenységre.) Az örömben üröm a támogatás mértéke. Sajnos a direkt támogatás nagysága a legjobb esetben sem haladja meg az 1,5%-ot. Ez alól kivétel a Román Televízió, amely 50%-ban támogathatja saját gyártását, az általa befizetendő összegből. Hogy a románfilm forgalmazás mennyivel támogatható egyenesben, arról már megfeledkeztek a törvényírói.

Az ötödik fejezet a begyűjtött pénzek elnyerhetőségét tárgyalja. A közvetlen hitelekre (creditul direct) csak azok a magán- és jogi személyek pályázhatnak, akik szerepelnek a Filmes nyilvántartásban. Hitelt kaphatnak gyártásra, mindenféle filmmel pályázók, legyen az fikció, dokumentum vagy animáció. A felsorolásból kimarad a rövidfilm – valószínűleg szövegszerkesztési felületességből. A szövegezők szinte minden bekezdésnél más és más megfogalmazást használnak. A hitel mennyisége nem haladhatja meg az összköltségvetés 50%-át, kivéve a már említett „körülményes filmek” (filme dificile) kategória, amely megkaphatja a gyártásköltség 80%-át is. A 21. szakaszban, a hitel elnyerésének módszertanánál, mintegy a szövegezési bonyolultságot biztosítandó, megjelennek a forgatókönyvírók is. A feltételek között szerepel egy 20 000 RON, kb. 6000 euró törzstőke a jogi személyek számára, valamint banki garancia, az említett összegről magánszemélyek esetében. A kérelmezőknek vállalniuk kell 6% magánrészesedést, pénzben, vagy szolgáltatásban. Koprodukció esetén a 6% a román felet illeti. A jelentkezőknek, írásban kell rendelkezniük a szerzői jogokkal. A jelentkezési dossziénak tartalmaznia kell a tételekre bontott költségvetést, amelyben a következő küszöböket nem szabad meghaladni:

• gyártási honorárium max 10%
• előre be nem tervezett költségek max. 10%
• rendezői honorárium, szerzői jogokkal 5%
• forgatókönyvírói honorárium jogokkal 4%
• producer 4%
• zene 4%

Még kell egy tanúsítvány, hogy a pályázó nem tartozik az államnak, a Filmes alapnak. A gyártó elnyert összeg legkevesebb 20%-át kell, hogy elköltse az Európai Unió területén. A direkt hitel csak pályázaton nyerhető el, és nem utalható át más produkciónak. Az említett hitelekből csupán a hosszú játékfilmek, dokumentumfilmek és az animációs filmek részesülhetnek (hol vannak a művészfilmek?) A támogatott hiteleket elnyert filmtervek maximum egy éven belül részt kell, hogy vegyenek a gyártási támogatás pályázaton. Egy filmtervvel maximum négy kiíráson lehet részt venni. A nemzetközi produkciók is kaphatnak direkt hiteleket, ha megfelelnek egy sor törvényben szabályozott elvárásnak: a koprodukciós partnerek bejegyzett román jogi vagy magánszemélyek, akik rendelkeznek a költségek 10%-val több, 20%-kal egy koprodukciós partner esetén. A hitel nem haladhatja meg a költségvetés 50%-át. Ez a törvény az eddigiekkel szemben nem köt feltételeket a pénz elköltési helyével. A hitel 10 év alatt törlesztendő. A film bemutatása után a gyártónak félévente kell jelentést tennie a Filmközpontnak, a filmmel kapcsolatos anyagi történésekről (jogok eladása, tévébemutató stb.) 2 év után, éves beszámoló következik a hitelek visszafizetéséig. A jelentések elmaradása esetén a szerződés felbonttatik és a pénz visszakerül a Filmközpontba.

Az ötödik fejezet második része a vissza nem térítendő anyagi támogatást tárgyalja. Ezen ösztönzési móddal a Filmközpont szeretné stimulálni a sikerfilmek gyártását, a Romániában készült filmek népszerűsítését, a mozik működését, fesztiválok, filmes vásárok szervezését, kiadványok megjelenését. A támogatás elnyerésének módszertanát a szabályzat tartalmazza. A szabályzat… Majd meglátjuk. Újdonság, hogy a közönségsikerfilmek automatikusan kapnak vissza nem térítendő támogatást. Hogy mit jelent a közönségsiker? Azt majd minden év elején, a múlt évi közönségszám alapján fogják meghatározni. Azok a filmek, amelyek egy A kategóriás nemzetközi filmfesztiválon díjat nyernek, ugyancsak támogatásban részesülnek. A már említett támogatások visszafordíthatóak új filmek elkészítésére is, ha a producer jelzi e szándékát.

Bizonyos feltételek (bejegyzés, jogok, bizonyos törzstőke) mellett a forgalmazók is a Filmközpont asztalához járulhatnak, vissza nem térítendő támogatásért. Az artmozi-működtetők – ha bejegyezték magukat a Filmes nyilvántartásba – cégként rendelkeznek 10 000 RON-lal (kb. 3000 euró) magánszemélyként banki garanciával, évente minimum 50% művészfilmet vetítenek, a melyiknek a fele román, vagy európai film, összeállíthatnak egy dossziét ami alapján szintén kaphatnak a vissza nem térítendőből.

A verseny körülményei

Elérkeztünk a hatodik fejezethez. Évente két alkalommal a Filmközpont tervpályázatot rendez, külön a hosszú és a rövidfilmeknek, illetve az animációs és a dokumentumfilmeknek. Ezeket előtte három országos lefedettségű napilapban kell közölnie, illetve előtte egy hónappal a filmközpont hivatalos honlapján (http://www.cncinema.abt.ro/). A nagyjátékfilmeknek vagy 35 mm kópián, vagy digitális hordozón kell elészülniük, a dokumentum-, illetve az animációs filmek betán, digibetán vagy HD-n. A bírálóbizottság a filmek esetén öt-, a dokumentum és animáció esetén három tagú. Őket az „önállóság” nevében a minisztérium nevezi ki esetenként, természetesen miután konzultál a szakmai szervezetekkel. A törvény 41. szakasza meghatározza a bírálat kritériumait is: a forgatókönyv, rendező és a producer minősége. Érdekes, hogy a filmben használt színészek szakmai szintje, egyáltalán nem számít kritériumként.

Továbbá

A törvény elismeri az önkormányzatok jogát a filmek támogatására és mozi termek építésére. Hogy ez mit jelent? Utalások történnek a televízió és a románfilm kapcsolataira, ami enyhén alkotmányellenes, mivel nem veszi figyelembe az Audiovizuális Tanács szabályozásait. A nyolcadik fejezetben következnek a büntetések. 5000–25 000 RON-ig büntethető az, aki nem jelentette be magát a Filmes nyilvántartásba és filmes tevékenységet folytat. Hogy az esküvői és a keresztelési házimozik is idetartoznak? A filmklubok? Büntetik azokat a filmes vetítéseket, amelyeken a hivatal által nem minősített filmet vetítenek. (Pl. Trianon egy plébániateremben, amin nincs rajta, hogy megtekinthető szülői, történészi felügyelet mellett.) Itt van egy kivétel, ha a film vetítése egy nemzetközi filmfesztivál keretében történik. Továbbá bírságra számíthatnak azok, akik nem minősíttetik a vetítőtermeiket, nem fordítják le a filmeket román nyelvre. (A törvény alapján, ha a diszkóban videóklipet vetítesz, le kell fordítanod a szöveget.) Összegezve, jó hogy van filmtörvény. A gyakorlat majd eldönti, milyen. Addig is biztosak vagyunk benne, hogy lehet rajta javítani. Tanulság, hogy a kidolgozásakor nem létező kisebbségi filmes lobbi hiánya miatt lehet, hogy sokaknak ez maga lesz a feketeleves.