„Nulláról kell kezdenünk. A nemrégiben módosított mozitörvénytől. Ébernek kell lennie a szakmának és a Hivatalnak különös tekintettel az alkalmazás és az infrastruktúra létrehozását illetően. Nincsenek termek, ha vannak gyengén felszereltek, van egy-két pláza, de nincs forgalmazás, a televíziók nem fizetik be a kötelező adókat az Országos Filmközpontnak, nem támogatják a dokumentumfilmeket, a képzéssel bajok vannak…” Hanno Hoffer filmrendező (http://atelier.liternet.ro/)
A bukaresti Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára 2006 novemberében a kolozsvári Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem vendégelőadója volt. Az előadások után a mai román filmtörvényről beszélgettünk, amely szerinte „nagyon későn, nagyon nehezen jelent meg, és éppen azt gátolja, amin segítenie kellene: a művész életét”.
A filmvetítések és érdekfeszítő tematikus blokkok árnyékában a Transilvania Filmfesztivál második kiadásán a román filmre is gondoltak a szervezők. Mátyás király (talán) egykori ebédlőjében törhettük a fejünket azon, hogy hol a román filmes újabb hullám.
A század elején Bukarestben több, mint 100 mozi működött. Azok a régi szép idők… Mára ez a szám majdnem eléri a húszat, amihez hozzájön természetesen a popcornos, Coca-Colás Hollywood Multiplex és a Francia Intézet Elvira Popesco terme. Filmeket még vetítenek itt-ott, a Magyar Házban és a Lengyel Intézetben is, de csak ritkán és kimondottan valamilyen esemény alkalmával.
