Lélegzés. A film néhány hónappal ezelőtt a Cinefest három fontos díját gyűjtötte be, okleveleit a főszereplő, Thomas Schubert vette át. Magabiztos, de allűrmentes 18 éves srác a szomszédból. A miskolci ünnepség után beszélgettünk vele.
Hogyan csöppentél a történetbe?
Tipikus a sztori: egy barátom ötlete volt a jelentkezés, elkísértem a castingra, az én kezembe is nyomtak egy jelentkezési lapot, kitöltöttem, és kiválasztottak.
Nehéz döntés volt elvállalni?
Annyira nem. Nehéz történet ez, féltem persze, de tudtam, hogy meg tudom csinálni. Mérlegelni kellett azt is, hogy ez egy nagy volumenű projekt, lesz hatása és kockázata az életemre nézve. Viszont semmit nem titkoltak előlem, tudtam, hogy lesz meztelen jelenetem, de bíztam, bízhattam a rendezőben, és minden valóban rendben is volt mindvégig. Utáltam volna magam, ha nem mondok igent.
Mivel ez az első filmed, nincs összehasonlítási alapod, de szerinted volt hatása a közös munkára annak, hogy a rendező – Karl Markovics – is színész?
Igen, szerintem mindenképp. Könnyű volt vele dolgozni. A lényeges dolgokra helyezte a hangsúlyt, mindig releváns instrukciókat adott: minden világos volt. Tudod, van az a szituáció, mikor érzed, hogy valami nem stimmel, de nem jössz rá mi az. Karlnál ilyen nem volt: ezekben a homályos szituációkban is mindig kiszúrta, mi az, amin változtatni kell. Nagyszerű volt együtt dolgozni vele. A teljes stáb segítőkész volt, nagyon türelmes és kedves emberek, mindenki segített, amiben tudott.
Ezen túl, így visszagondolva, milyennek tűnik maga a forgatás?
Nagyon élveztem. Nehéz munka volt, eléggé koncentrált, hiszen összesen másfél hónap alatt forgattuk le a filmet. Csak a példa kedvéért, a leghosszabb forgatás 22 órán át tartott. De rengeteg új élménnyel gazdagodtam: a folyamatok mögé láthattam, és olyan zárt terekbe kaphattam bepillantást, ahova még soha. Például a hűtőkamrák a kórházban...
Valódi holttestekkel dolgoztatok?
Neeem. Nem voltak igazi halottak, csak színészek. A mellkasuk mozgását utómunkával tüntették el. De a kórház például valódi volt, ott a hűtőkamra előtt állva nem tudhattuk, hogy melyik fiók üres és melyikben fekszik valaki holtan. Különös érzés volt, nyomasztó.
A börtönben játszódó jelenteket hol forgattátok?
Részben ez is valódi volt. Az épület Bécs mellett áll most üresen, de régen valóban fiatalkorúak fegyházaként működött. De túl drága volt, ezért felfüggesztették az üzemeltetését, a lakókat pedig átköltöztették máshova. Most üres, mi kibéreltük a forgatásra.
Gondoltad, hogy ekkora sikere lesz a filmnek?
Igen, azért várható volt hogy jól fogadja a szakma és a közönség is. Nehéz és fontos a téma, és kivitelezésében is jól sikerült a film. De azt nem is sejtettem, hogy még Miskolcra utazom emiatt.
Mennyire van hatással az életedre a film?
Most például így hirtelen több száz kilométert utaztam... De a viccet félretéve, a film abszolút jókor jött – végzős gimnazista vagyok, és fogalmam sem volt, mihez kezdjek magammal a suli után. A színészkedés jó dolog. Talán ilyen irányban tanulok tovább, de ha jön egy újabb nagyobb munka, elvállalom. De előbb leérettségizem. Addig csak egészen kicsi szerepek jöhetnek szóba.