A 33. Magyar Filmszemle játékfilmjeiről III. A 33. Magyar Filmszemle játékfilmjeiről III.

Kisforgalmú szekció

A 33. Magyar Filmszemle játékfilmjeiről III.

Low, vagy no budget filmek, videóra forgatva, moziforgalmazási remények nélkül. Az éves Magyar Filmszemle állandó résztvevői a kis költségvetésű, alacsony nézettségű, lelkes vagy kísérletező műhelyek által készített nagyjátékfilmek. Egy tarka magyar Bé-térkép.

A nagyjátékfilmek mezőnyében minden évben ott fut a videóra forgatott filmek kisebb, elszigetelt csoportja, amely az idei tizesével (Csáki László, Bánóczki Tibor: Az ifjúság megnyugtat; Hevér Gábor, Heizler Norbert, Kocsis Gergely, Kardos Róbert, Szőke András: Papsajt; Lóránt Demeter: Bop; Mihályfy Sándor: A titkos háború; Pintér Georg: Szemétdomb; Puszt Tibor: Ibrinkó; Sólyom András: Konfesszió; Sulyok Kálmán: A kisbéri mecénás; Szirtes János, feLugossy László: Tiszta lap; Zsigmond Dezső: Hetedíziglen) a versenyfilmeknek éppen az egyharmadát alkotta. A szűkre szabott költségvetés jószerivel csak az egyetlen közös pontja ezeknek a hangütésükben, stílusukban, képi világukban igencsak különböző filmeknek, melyek legalább olyan változatosságot mutattak, mint a celluloid-szekció: a kísérleti, képzőművészeti filmtől, a mesefilmen, színházi előadáson, családregényen át, az akció-thrillerig és a történelmi játékig terjedt a műfaji összkép. A gyengébb technikai adottságok (amit, némi túlzással, a színvonal mutatójának is szokás tekinteni) a nézőben általában bizalmatlaságot ébresztenek, így ezeknek a filmeknek a szemlés közönségvetítései is többnyire családias hangulatban, főként a szereplők, a stábok és a meghívottak jelenlétében zajlottak le, jelezve az esetleges forgalmazás korlátait is.

A filmek közül néhányon kifejezetten érezhető, hogy lehetőség szerint szívesebben forgatták volna celluloidra, másoknak azonban nagyon is alkalmas alapanyagául szolgált a video. De ezeknek a filmeknek az elkészülte a behatárolt lehetőségekről, és arról az elszántságról is szól, hogy milliós költségvetés nélkül, még ha nem is a legjobb képminőségben, de elkészüljön egy-egy film.

Gróf Batthyányi Kázmér kisbéri birtokáról kapta a címét A kisbéri mecénás. A film cseleménye a szabadságharc utolsó napjaiban játszódik Aradon, főként Görgey egyik – feltételezett – utolsó látogatása során, melyet a visszavonult Kossuth családnál tett. A tábornok és a kormányzó hosszas szópárbaja valójában egy kiadós történelemlecke, mely az előzmények felidézéséből, eltérő értelmezéséből és egymás kölcsönös okolásából áll. Sulyok Kálmán „filmje” (amelyet már 1995-ben elkezdett forgatni, és amelynek forgatókönyvét is ő írta) a tévéjátékhoz áll a legközelebb, amivel akár magyarázni is lehetne a monoton képvilágú, főként beállítás-ellenbeállításos jelenetekből álló másfél órát. De ez továbbra sem menti fel a színészi játék, vagy a színészvezetés fantáziátlanságát, amit a kis költségvetés sem válthat ki. A színészek egyetlen sémát, hangnemet találnak ki, és többnyire ennek az ismételgetésében merülnek el (miközben például Görgey válogatott provokációknak veti alá, a Kossuth-ot játszó színész, inkább civil igyekezetből, többször ugyanazt a sort rója lúdtollával hosszú perceken keresztül, hogy kollegája monológja alatt az elfoglaltság látszatát megőrizze). A cinikus tábornokot a külügyminiszter Batthyányi ellenpontozza, aki a második részben jelenik meg, Kossuth-ék pártjára állva, dramaturgiailag is lekerekítve az alig néhány szereplős, egyszerű cselekményt. A belső térben játszódó jeleneteket időnként egy-egy külső kép vágja át, a vár falai előtt gitárt pengető vándorénekes, vagy vágtató huszárok totálja, melyet talán majd egy negyvennyolcas évfordulón láthatunk viszont a televízióban.

A főként dokumentum- és ismeretterjesztő filmes Puszt Tibornak nem első játékfilmje az Ibrinkó, ez a klasszikus mesefilm hagyományainak szellemében megfilmesített székely tündérmese. A kettős keretezésű történet (az anya várandós lányának meséli el a mesét, amit az ő anyja mondott el neki gyermekkorában) Ibrinkóról, a tündérkisfiúról szól, aki az elrabolt és Rettegj király tömlöcébe zárt székely lányok kiszabadításában segít a falu legényeinek. A gyergyószárhegyi kastélyban és környékén (Korond, Atyha, Zetelaki tó), főként erdélyi színészekkel forgatott filmet erdei- és lovasjelenetek teszik mozgalmassá, látványossá. A mese szereplőinek egysíkú értelmezése több árnyalatok nélküli, sablonos figurát erdeményez, amitől főleg a negatív szereplőkből fárasztóan gonosz és unalmas alakok lesznek; másfelől több, valószínűleg először filmező színésznek is sikerül a színházban megszokott otthonossággal mozognia a kamera előtt. Kár, hogy a laza dramaturgia időnként nem képes összetartani az epizódokat, és ilyenkor, az egyszerű, lineáris szerkezet ellenére is követhetetlenné, kaotikussá válik a jelenetek egymásutánja, főleg a második rész harc- és üldözési jeleneteiben. Az Ibrinkó legjobb jelenetei azok, amelyekben a forgatási helyszínek hangulata, adottságai (mint a felsősófalvai erődtemplom imádkozó asszonyai) egyszerű természetességgel, és nem székely látványosságként jelennek meg a mesében.

A videora forgatott nagyjátékfilmek két legbizarabb darabja Csáki László és Bánóczky Tibor Az ifjúság megnyugtat, és feLugossy László – Szirtes János Tiszta lap című kísérleti filmjei. Bár a Tiszta lap két rendezője egyúttal Az ifjúság megnyugtat főbb szerepeiben is feltűnik, a két film markánsan elkülönülő stílusokban fogalmaz. Csákiék „képzőművészeti” filmje több kísérleti és animációs film után készült el, és ez a két műfaj továbbra is párhuzamosan jelen van játékfilmjükben. A groteszk hangulatú, abszurdba hajló epizódok mögött összefüggő történet fedezhető fel, egy kisváros életéről és főszereplőiről. A hetvenedik születésnapjához közeledő vadászról és családjáról az események során kiderül, hogy milyen szálak fűzik őket a kisváros fotóművészéhez és állomásfőnökéhez. Ezt a cselekményszálat frappáns animációs betétek szövik át, melyeknek visszatérő szereplője egy kisjézus szobrocska, aki különféle teremtményekkel, pl. műanyag dinoszauroszokkal társalog. A különc főszereplők mellett megjelennek a dokumentarista stílusban karikírozott kisvárosi figurák (mint a vadászkollegák festményvásárlási jelenete, vagy a fotóssal leszámoló apa és vőlegény). Könnyed, szemtelen humorával Az ifjúság megnyugtat a részleg legszellemesebb játékfilmje volt.

Amint Szirtes és feLugossy neve a kísérleti film, alternatív zene és a performance-ok világát egyszerre idézik fel, úgy jelennek meg mindezek a kísérletek és kifejezésformák a Tiszta lapban. A két alkotó a film két főszereplője is egyben, mely utóbbi tíz évük történetének dokumentálása és fikcionálása; ilyen értelemben itt is körvonalazódik egy, egyébként ritkán jellemző, történetvezetési szándék. A két főhős, – akik önmagukat játsszák (Laca és János), és időnként női alteregok formájában jelennek meg (Dojo és Jacek – Gryllus Dorka és Kedves Lili alakításában) –, miközben valahova igyekeznek, a legképtelenebb helyzetekbe kerülnek, amelyekben a lehető legképtelenebbül viselkednek és beszélnek. A Tiszta lap sajátoson keveri lineáris narrációjába a kísérleti filmes elemeket és performance részleteket, miközben leszámol a reklámokkal, a televíziós vetélkedőkkel, a számítógépes kultúrával és a vírustannal is.

Összetéveszthetetlen amatőrizmusával a Bop a szemle egyik legfiatalabb rendezőjének, Lóránt Demeternek, két kisjátékfilm után, ez az első nagyjátékfilmje. A konfliktus egy high-tech vállalat információs bázisából ellopott adatok körül forog, a hackerek és a rendszergazdák kilétében azonban sohasem lehetünk biztosak. Az amatőr szereplőkkel leforgatott történet a krimi és a thriller sémáiból építkezik, a befejezéshez közeledve szinte a követhetetlenségig felpörgetve a percenkénti fordulatok számát. A vidéki, autodidakta filmes csapat semmilyen előzetes forgatási tapasztalattal nem rendelkezik, nulla költségvetéssel dolgozik, és munka közben próbálja elsajátítani a szakmát. Lóránt tisztában van kezdeményezésük korlátaival, de mindezek ellenére szeretné megváltoztatni a magyar közönségfilmről kialakult képet. A profizmus hiánya azonban nemcsak technikai hiányosságokban jelentkezik, több dramaturgiai, operatőri és rendezői hiba teszi nehézkessé, minden ízében amatőr kezdeményezéssé a Bopot, amelynek felvállalt amatőrizmusa hol bosszantó, hol érthető, és csak ritkán eredményez újszerű megoldásokat.

Támogass egy kávé árával!
 

Friss film és sorozat

  • The Apprentice

    Színes életrajzi, filmdráma, 120 perc, 2024

    Rendező: Ali Abbasi

  • Haldoklás, de komédia (Sterben)

    Színes filmdráma, 183 perc, 2024

    Rendező: Matthias Glasner

  • A szerelem ideje

    Színes filmdráma, romantikus, 107 perc, 2024

    Rendező: John Crowley

  • Mosolyogj 2.

    Színes horror, thriller, 132 perc, 2024

    Rendező: Parker Finn

  • Venom: Az utolsó menet

    Színes akciófilm, sci-fi, thriller, 110 perc, 2024

    Rendező: Kelly Marcel

  • A vad robot

    Színes animációs film, kalandfilm, sci-fi, vígjáték, 101 perc, 2024

    Rendező: Chris Sanders

  • Nő a reflektorfényben

    Színes bűnügyi, filmdráma, thriller, 95 perc, 2023

    Rendező: Anna Kendrick

  • Vogter

    Színes filmdráma, thriller, 100 perc, 2024

    Rendező: Gustav Möller

Szavazó

Melyik kilencvenes évekbeli filmnek kellene már egy folytatás?

Szavazó

Melyik kilencvenes évekbeli filmnek kellene már egy folytatás?

Friss film és sorozat

  • The Apprentice

    Színes életrajzi, filmdráma, 120 perc, 2024

    Rendező: Ali Abbasi

  • Haldoklás, de komédia (Sterben)

    Színes filmdráma, 183 perc, 2024

    Rendező: Matthias Glasner

  • A szerelem ideje

    Színes filmdráma, romantikus, 107 perc, 2024

    Rendező: John Crowley

  • Mosolyogj 2.

    Színes horror, thriller, 132 perc, 2024

    Rendező: Parker Finn

  • Venom: Az utolsó menet

    Színes akciófilm, sci-fi, thriller, 110 perc, 2024

    Rendező: Kelly Marcel

  • A vad robot

    Színes animációs film, kalandfilm, sci-fi, vígjáték, 101 perc, 2024

    Rendező: Chris Sanders

  • Nő a reflektorfényben

    Színes bűnügyi, filmdráma, thriller, 95 perc, 2023

    Rendező: Anna Kendrick

  • Vogter

    Színes filmdráma, thriller, 100 perc, 2024

    Rendező: Gustav Möller