Tökéletes csomagolás: egy név, ami úgy vonzza az embereket a moziba, mint gázlámpa az ukrán lepkéket, és egy kíváncsiságturbózó szlogen az ájemdíbín. Akinek gyerek- vagy fiatalkorában bejött az orrszarvú-pottyantotta mindenható Jim Carrey, amint kutyafülű autóban Maszkban kék golyóstollnak hazudik, azt hiszem, ezt a filmet sem fogja kihagyni.
Csöves: Szép autó. Elvinne engem Elysian Parkig?
Carl: Uh. Um…
Haver: Igeeen, persze, hogy elviszi. Ugye, Carl?
Carl: Háát… igen, miért is ne.
Csöves: Hehe, igen. Nem fogja megbánni ezt, Carl. Használhatnám a telefonját?
Carl: Tessék.
[...]
Csöves: Itt jó lesz. Köszi, haver. Nagyon kedves tőled, hogy elhoztál, a legtöbb ember nemet mond.
Carl: Szívesen, jó éjt.
Csöves: Kölcsönkérhetek néhány dollárt?
Carl: Rendben. Igen.
Csöves: Elég sok van ott neked, megkaphatom az összeset?
Carl: Persze. Mind a tied.
Csöves: Isten áldjon, haver.
És Carl nem valami szeretetszolgálat tagja. Képzeljük el, hogy egy évig minden kérésre igennel válaszolunk. Válaszadás előtti kérés-átfogalmaztatással talán még kicselezhető, Jim Carrey azonban komolyan veszi a fogadalmát, és minden hozzá intézett kérésre igennel válaszol. Ha ez a filmben a fordulópont, akkor könnyen kitalálható (de nem annyira hihető), hogy a bevezetésben Carlt életunt, magányos pasinak ismerjük meg, aki nem veszi föl a telefonját, ha keresik, kifogásokat keres, hogy kivonja magát a társas összejövetelekből és banki munkahelyén többnyire elutasítja a célgalapítási kölcsön felvevésére irányuló kérelmeket. Ezek után nyilván jön a 180 fokos fordulat: kitör addigi életmódjából, és elkezd igenlő életet élni. A szó szoros értelmében. Minden jó, aztán átmeneti problémák, aztán megint minden jó. Közben néhány jó fordulat gazdagítja a filmet, amit azért egy Jim Carrey-mentes filmtől is elvárnánk.
De a lapos történet főszereplőjét azért mégiscsak Jim Carrey játssza. Mikor javasoltam a nővéremnek, hogy nézzük meg együtt ezt a filmet, mire ő:kiderült, hogy ő már látta néhány napja. No igen, gondolom: a Jim Carrey-effektus. Tökéletes csomagolás: egy név, ami úgy vonzza az embereket a moziba (vagy a torrentszolgáltatókhoz), mint gázlámpa az ukrán lepkéket, és egy kíváncsiságturbózó szlogen az ájemdíbín. Aki már látta gyerek- vagy fiatalkorában orrszarvú-pottyantotta mindenható Jim Carrey-t kutyafülű autóban Maszkban kék golyóstollnak hazudni – és megszerette – azt hiszem nem fogja kihagyni ezt a filmet sem. Jó nézni időnként ilyen filmeket is: ha nem is leszünk okosabbak tőle, de azért megmarad emlékezetünkben egy-két poénos helyzet.
S talán épp ez a bajom ezzel a filmmel: vagy túl nagy elvárásokkal ültem le mozizni, (mert ugye szereplő, téma stimmel) vagy felnőttem kicsit, vagy unom már az ismerős sztorikat, poénokat. (Vagy a filmmel van a baj, nem velem). A közismert Jim Carrey-szerep a film komoly kezdőrészét egyből hiteltelenné zúzza. Utána meg csak vártam az igenek vonzotta poénokat, de nem akarództak jönni. Az ilyen típusú filmek a túlzások révén válnak viccessé, ez azonban inkább visszafogottnak nevezhető mintsem túlzónak. Mint kiderült, Carrey komolyabb hangú filmek szerepeiben (Man on the Moon, Truman Show) is tökéletesen megállja a helyét, de a kettő közöttit – átlagembert – inkább ne alakítson. Legyen vagy teljesen idióta vagy komoly, de ebbe a filmbeli szerepbe valahogy nem illik (részegen meg végképp nem áll jól neki). Így a film helyenként annyira rossz, hogy már-már jó kezd lenni, mint például a Carl beavatási jelenete az „igen-szektába”.
A film közepe, vége felé kezdünk ráismerni Jim Carrey reggelig tartó partizás és néhány Red Bull utáni mozdulataira (régebben ezek nélkül is ment a szerep) s mosolyogni a tőle elvárt poénokon. Lehet, jobb lett volna a film, ha nem Jim Carrey játssza a főszerepet, avagy ha szerepe nem annyira passzív: ha nem neki osztják az észt, hanem ő osztja a hülyeségeket, ha a Harry Potter-összejövetelen nem csupán résztvevő, hanem szervező, ha nem ő tanul koreaiul, hanem ő tanít, ő tart tornaórát, és ő tanít másokat gitározni. Ilyen értelemben Zooey Deschanel alakítása jobban működött a filmben.
A hozzáállást illetően különleges elvárások nélkül, kevesebb előítélettel jó kis kikapcsolódást nyújt a film. Nézzük meg? Igen. És minden jó lesz? Igen.
