Két mozikorszak között a székelyföldi városok Két mozikorszak között a székelyföldi városok

Filmszakadás

Két mozikorszak között a székelyföldi városok

Hol nosztalgiából, hol kultúraigényből, hol pedig remélt megtérülő befektetésből próbálkoznak az évekkel ezelőtt bedőlt mozik újraindításával a székelyföldi városok. Csakhogy az érdeklődési hullám kiszámíthatatlansága mellett sok önkormányzatnak egyébbel is szembe kell néznie: hol széthordták a mozit, hol már a másé.

„Fésülködj meg, te, és legalább mosolyogj, amikor filmeznek! Ott fognak mutatni, ne!” – bök egy felállványozott fal felé az egyik munkás, amint éppen munka közben fotózott kollégáját hecceli a csíkszeredai egykori Transzszilvánia Filmszínház jelenleg átépítés alatt álló vetítőtermében. Az évekig szellemmoziként álló, egyre jobban lepusztuló épület mára kezd formát ölteni, amióta a székelyföldi város önkormányzata 6,3 millió lejt áldozott a régi moziépület teljes felújítására és átalakítására. A munkások már a belső munkálatoknál tartanak, a vetítőteremben a nézőtéri lelátó a burkolásra és a székekre vár, a világítótestek egy részét már beszerelték, a fekete mennyezet véglegeshez közeli formáját mutatja. „Több rendeltetésű kulturális intézményt tervezünk ott létrehozni, amelyben egy 268 férőhelyes bővíthető nagyterem lesz, itt a filmvetítések mellett konferenciákat, kiállításokat, díszletet nem igénylő színházi előadásokat és koncerteket is tudunk majd tartani” – vázolja az elképzeléseket Antal Attila, Csíkszereda alpolgármestere, igaz, némi szépséghibával: még nem tudni, ki fogja üzemelni és fenntartani a mozit, a jelenlegi törvények ugyanis nem teszik lehetővé, hogy önkormányzat alkalmazzon személyzetet erre a célra. „A jövőben kell megtalálnunk a módját annak, hogy valamilyen partnerséget tudjunk kialakítani egy olyan céggel, amely a tervezett szolgáltatásokat tudja biztosítani. Csak vetítésből ugyanis nem lehet fenntartani egy filmszínházat Csíkszeredában” – emlékeztet a városvezető.

A 90-es évek után Hargita megye központját sem kerülte el a romániai városok nagy részét érintő moziválság: a televíziós csatornák hirtelen megnövekedett száma, az internet – és az azon keresztül elérhető, letölthető filmek mennyisége –, valamint a technikai fejlődéssel és igénnyel lépéshátrányban maradó filmszínházak egyre jobban veszítették el klienseiket. Míg például 1989 előtt Csíkszeredában 3 mozi is működött, és csak a Transzszilvánia vetítéseire havonta 35–40 000-en mentek be, Hajdu József emlékei szerint 10 évvel később már csak 4–5000-en váltottak jegyet. 2006-ban egy előadásra csupán 18–21 néző ment el, de a Hargita Megyei Mozivállalat azóta nyugállományba vonult igazgatója azt mondja, így is sikerült heti két filmet és napi három előadást biztosítani. Csakhogy a 18–21-es nézőszám is visszaesett: olyan időszak is volt, amikor a jegyárus néni csak akkor szakított le jegyet, ha biztosan volt 5 néző – és az agónia addig tartott, amíg végül „elvágták a filmet”: lakat került a mozira.

Az ablakon dobálták ki a mozigépeket

A lakat pedig kelendő portékának bizonyult Székelyföld más városaiban is: Gyergyószentmiklóson, Székelykeresztúron, Kovásznán, Kézdivásárhelyen vagy Sepsiszentgyörgyön is bezárt a mozi, igaz, nemcsak érdeklődők hiánya miatt, hanem tulajdonjogi okokból is – utóbbi városban éppen egy visszaszolgáltatott ingatlan miatt maradt vetítés nélkül a közönség, mellesleg az épületnek azóta sincs rendeltetése. Szerencsére mind a jó filmek iránti igény, mind az ezt kielégítő rendezvények életben maradtak: Lázár-Prezsmer Endre évek óta működteti a Huszárik Filmklubot, amely már nemcsak egy pincében fogadja a filmkedvelőket, hanem nyáron szabadtéren is. „Egy-egy jó filmre 150–250 ember is összegyűlt, és várják is ezt a hetente adódó lehetőséget” – meséli a sepsiszentgyörgyi művelődésszervező, aki tematikus sorozatokba szervezve tart vetítéseket – jelenleg éppen a férjek és feleségek témakörben válogat és mutat be filmes alkotásokat. Lázár-Prezsmer Endre pedig azt tervezi, hogy a szabadtéri filmklubot átköltözteti a múzeumkertbe: „ott kevesebb a zavaró tényező, kevésbé nyitott a tér, alkalmasabb a terület, és az jön oda, akit valóban a film érdekel”.

Merthogy olyanok is vannak, akiket nem hogy hidegen hagy a film, de még csúfot is űznek belőle – vagy az emlékéből. Az egykori Lux mozi épületéből például az ablakon keresztül dobálták ki a működőképes mozigépeket, majd szállították leadásra ócskavasnak.  A Művész mozi épülete szintén magánkézbe került, noha a vállalkozó az épület eredeti rendeltetését részben megőrizte, alkalmi vetítéseket tartva. Az ingatlan jelenleg újból az önkormányzat tulajdonát képezi, amely most a felújítását tervezi, az átalakított épületben pedig egyenesen két moziterem is helyet kap – ezek közül az egyiket 3D-filmek vetítésére alkalmas technikával is felszerelik. „A város már nagyon várja azt a pillanatot, hogy újból működjön mozi: ha már most lennének vetítések, azok újabb és újabb nézőket generálnának” – véli Lázár-Prezsmer.

Ahol a hang kétszer kerülte meg a fejed

Ennél jóval keserűbb szájízzel maradt Hadnagy Ferenc, aki Székelyudvarhelyen hosszú ideig vezette azt a mozit, amelyről ma már szintén csak múlt időben lehet beszélni. „Nem kellett ennek a társadalomnak… Videó kell, tévé, a piff-puff, a művészfilmek iránti igény megszűnt… Pedig a 80-as, sőt, még a 90-es években is 6 előadással működtünk, olykor még ez sem volt elég! Aztán egyre csak fogyatkozott a közönség, a végén már jó, ha összegyűlt 10–15 ember, szemben azzal, hogy korábban egy-egy vetítésen még a parketten is ültek. Egy idő után aztán a forgalmazónak, amely hozta a külföldi filmeket, a bevétel 45%-át le kellett adni, az egyre fogyatkozó közönség már nem tudta fenntartani a mozit… végül ez lett” – sajnálkozik Hadnagy. Mint meséli, sokszor megállítják az úton, és kérdezik, lesz-e még mozi, de ilyenkor csak szomorúan rázza a fejét. Az épületből ugyanis már a gépeket is elvitték („milyen jó berendezés is volt, a hang kétszer megkerülte a fejedet, de aztán jöttek a bukarestiek és az egészet leszerelték”), a termet átalakították, jelenleg az egyik iskola használja – az önkormányzatnak pedig egyelőre nem szerepel a tervei között, hogy feltámassza az utóbbi években is már csak veszteséges magánvállalkozásként működő filmszínházat.

A mozi nélkül maradt udvarhelyiek ráadásul már a közelbe sem utazhatnak el széles vásznú filmet nézni: a szűk félórányi autózásra lévő Székelykeresztúron – négy évvel a helyi vándormozizást említő dokumentumok keletkezésének 100. évfordulója előtt – 2002-ben szintén bezárt a filmszínház.  Amikor annak idején elindult, nagy ünnep volt, Sándor-Zsigmond Ibolya muzeológus szerint a Székelykeresztúr című társadalmi hetilap korabeli számai így írnak: „Az Apollo mozgófénykép vállalat 1910. június 29-én kezdte meg városunkban előadását zsúfolásig telt színtér előtt. Képei elég tiszták, nem túlerősen vibrálók”; „1912-ben az Edison villamos mozgószínház augusztus 1-től kezdve a Korona szálloda nagytermében saját villanyvilágítása mellett teljesen rezgésmentes képekkel hetente kétszer, csütörtökön és vasárnap előadásokat tartott.”

Valódi mozielőadásban részesült a közönség 1914-ben, amikor a timafalvi dr. Nagy János helybéli ügyvéd megkeresésére a Marosvásárhelyi Automobilkereskedelmi és Szállítási R.T. eladótársaság személyesen bemutatóul két előadást tartott legújabb rendszerű géppel, mely saját fejlesztésű villanygéppel állt kapcsolatban. Végre, írja a krónikás, nem kell magunkat minden egyes körünkbe érkező vándorló mozis becsapásának kitennünk. A most jövő vállalat, ha kellő támogatást lát, állandós lehet körünkben.  Egy héttel később Horváth Lajos már eképpen üdvözli az első állandó mozit: „Na és végre Pathe-Kok… A gép egy remekmű,- munkája ideális. S ami minket keresztúriakat az egész Pathé-Kok-ban legjobban érdekel az, hogy Walter Ferenc megvette. Tehát van már Székelykeresztúron is állandó mozi.! A Pathe-Kok olyan nagyságú, mint egy varrógép, vagy mint egy írógép.- Tehát nem nagy mint valami múzeumba való mozdony-ősállat. Semmiféle külön fényforrás nem kell hozzá, sem villamosüzem, sem könnyen robbanó acetilén vagy mészfény. A gép maga fejleszti a szükséges villamos fényt… Itt a képnagyság 3.20 m × 2.40 m lesz, rendes mozikép nagyság. A vászonalap ezüst, tehát a kép a szemet állandóan megnyugtató ezüstfehér és ezüstszürke színben ragyog rezgésmentesen. Tehát lesz állandó mozink.” (Az adatokat gyűjtötte: Sándor-Zsigmond Ibolya muzeológus)

Szinte hasonló ünnepként említi a tavaly 6 alkalommal tartott 3D-s vetítést a helyi kulturális életért felelős korábbi polgármester, Benyovszki Lajos. Mint mondja, a lehetőség részben most is adott a filmezésre, hiszen a vászon megvan, csupán vetítő kell – és persze film. A felújított moziépület most színházi előadások, kulturális események befogadására is alkalmas művelődési házként működik, a 175 férőhely pedig – a korábbi tapasztalatok alapján – minden bizonnyal elégségesnek fog bizonyulni egy-egy vetítésen.

Igény, az volna, de…

A Hargita túloldalán, Gyergyószentmiklóson is átalakították az épületet: ifjúsági központ, diszkó, tanácsterem működik egy részében, a többi üresen áll. „Nekem is szívügyem volt a mozi, de 200 000 eurót nem tudunk megengedni magunknak, főként, hogy a házi filmezés miatt kevesen is jönnének el moziba. Igény talán egy egész Székelyföldet lefedő mozihálózatra lenne, amelyben végig lehetne hordozni egy-egy filmet, egy ilyen kezdeményezést még én is támogatnék. De itt helyben nem éri meg” – állítja a város polgármestere, Mezei János, aki így alkalmi vándormozikat invitál időnként a városba.

Székelyföldi – pontosabban egyelőre annak egy részét, Háromszéket lefedő – mozihálózatról viszont már tárgyalnak Kovászna megyében: három várost (Sepsiszentgyörgyöt, Kézdivásárhelyt és Kovásznát) érintené az a kezdeményezés, amelyben végighordoznának egy-egy alkotást a helyi mozikban. Czilli Balázs, a kovásznai művelődési ház igazgatója szerint a berendezést is közösen vásárolná meg a három város. „Annak idején, amikor felújították a művelődési házat, az is feltétel volt, hogy a filmklubon túl kell nőni – magyarázza Czilli. – Jó lenne persze nagy filmforgalmazó cégekkel is megállapodni, hogy friss filmekkel jöjjenek, de addig is marad a heti vetítés.” Amely egyébként jelenleg nem is a közönséghiány, hanem egyéb prózai okok miatt szünetel: gond a fűtés.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Friss film és sorozat

Szavazó

Ki a kedvenc Jedi lovagod?

Szavazó

Ki a kedvenc Jedi lovagod?

Friss film és sorozat