Modellként kezdte, de mindig is színész akart lenni. Először olasz, később amerikai, most pedig magyar filmekben is befutott. A Megdönteni Hajnal Tímeát címszerepét alakító Osvárt Andrea egy romantikus vígjátékkal tér vissza Magyarországra, de nem itthon folytatja a karrierjét. A skatulyák elől menekülő, egyszer még a Bond-lány szerepére is pályázott színésznőt új vígjátéka kapcsán kérdeztük szerepeiről.
A Megdönteni Hajnal Tímeát forgatókönyvét első olvasásra is nagyon viccesnek találtad. A szerepben mi fogott meg?
Ahogy elolvastam a forgatókönyvet, azt éreztem, hogy ez sima ügy lesz, mert nagyon fekszik nekem ez a szerep. Nem tudok vele hibázni, mert egy olyan embert kell alakítanom, aki közel áll hozzám. Tímea felszínesnek tűnő életet él, de igazából mély érzései vannak, és a film megmutatja azt, hogy milyen problémái vannak egy híres embernek a magánéletében.
Korábban főként drámai szerepeid voltak. Mennyire mozogtál magabiztosan a vígjáték műfajában?
Nem rajtam fog röhögni a közönség. Nem az én szerepem a komikus, hanem a fiúké. Ők csetlenek-botlanak és próbálkoznak nálam, és ez adja majd a humort.
Vannak női komikus példaképeid, akiktől sokat tanultál a műfajról?
Pokorny Liát imádom, ő egy fantasztikus, modern, fiatal színésznő. Bármilyen helyzetben tud spontán és vicces lenni.
Idén egy másik vígjátékban is játszol, az olasz Un matrimonio da favolában. Abban a filmben milyen szereped van?
A sors iróniája, hogy kísértetiesen hasonló a szerepem, mint a Megdönteni Hajnal Tímeát című filmben. Itt egy érettségi találkozón, ott egy esküvőn találkoznak a régi osztálytársak, és mindkettőn kitör a balhé. Én mindkét filmben azt a lányt játszom, akinek férjhez kéne mennie, de aztán különböző bonyodalmak ezt – úgy tűnik, hogy – megakadályozzák.
A Megdönteni Hajnal Tímeát-ról mindenki azt mondja, hogy egy kicsit más lesz, mint a megszokott magyar romantikus komédiák.
Túlságosan felspanolják az elvárásokat azzal, hogy mindenhol azt írják, ez a film más és jobb lesz. Nem lehet majd megfelelni a hatalmas elvárásoknak. Lehet, hogy jobb taktika lett volna csendben maradni, hogy hadd döntse el a közönség, hogy jó-e vagy más-e ez a film.
A külföldi filmjeid előtt egy-két hetes kurzusokon készülsz a szerepeidre.
Ezek nagyon kemény lelki megpróbáltatások. A szerepre való felkészülés során megkeressük az alapokat, és azokból építkezünk. Ehhez nagyon mélyre le kell menni relaxációs gyakorlatokkal, ami napokig is eltarthat, és nagyon megviseli a lelkedet. Annyira elfáraszt, hogy ne legyen benned védekezés, ne legyen erőd azt a maszkot viselni, amit a társadalomban egyébként mindig viselned kell. A tanárom még egy könnyű – vígjátéki – szerepre is úgy készít fel, hogy átvisz a karakter gyerekkori traumáin, amitől az adott ember vicces vagy szarkasztikus lesz. A néző nevet a dagi karakteren, de az ő szarkazmusa tulajdonképpen traumákból fakad. A Jóbarátokban Chandler szatirikus humora is mind keserűségből fakad.
Hogyan távolítod el magadtól a karaktert, ha végeztél a forgatással?
Van, amikor az ember hajlamos visszacsúszni a karakterbe, mert annyira megszokta, mert szereti vagy mert továbbra is kiváncsi rá. Különösebb módszerem nincs az eltávolításra, csak megpróbálom lefoglalni az agyamat más dolgokkal, és határozottan tudatosítani magamban, hogy ez csak egy szerep.
A Maternity Bluesben gyerekgyilkos anyát, az Anita B.-ben egy holokauszt-túlélő nagynénjét játszod. Szoktál kutatásokat végezni a témában az ilyen speciális szerepeknél? Beszélgettél hasonló helyzetben lévő anyákkal vagy holokauszt-túlélőkkel?
Végzek kutatásokat az interneten, ill. utánanézek a történelmi háttérnek. Személyesen nem beszéltem gyerekgyilkos anyával, de interjúkat láttam velük. Bruck Edittel, aki az önéletrajzi ihletésű Anita B.-t írta, háromszor is leültem beszélgetni. Mindössze pár szavából megütött az, hogy neki mit jelent ez a történet. Így jobban el is tudtam mélyülni a karakteremben. Elmagyarázta, hogy Monica azért viselkedik keményen, mert annyi igazságtalanság és fájdalom érte, hogy nem akar senkit szeretni és azt se akarja, hogy őt szeressék. Mert neki a legnagyobb fájdalommal járt, hogy a szüleit lelőtték, a testvérét pedig elhurcolták egy koncentrációs táborba. Monica megkeményedett, de nem azért bánik hidegen az unokahúgával, mert rossz ember. Miután Bruck Edit ezt elmagyarázta nekem, teljesen átgondoltam a karaktert.
Több mint 30 filmben játszottál már. Néha olyan szerepeket is elvállaltál, amiket nem feltétlen éreztél a magadénak, de előremozdította a karriered. Van olyan szerep, amit utólag megbántál?
Az IMDb-n nincs is fent minden, néhány filmemet levetettem... (mosolyog) Néhány filmemnek nem örülnék, ha most elkezdenék forgalmazni Magyarországon. Sokat tanultam az elmúlt 10–15 évben, már jobb színésznő vagyok. De azt hiszem, minden lépcsőfok kellett ahhoz, hogy idáig eljussak. Egy színésznek adnak szerepeket, és azokat igenis el kell vállalni. Én se válogathatok, mint egy pincér, hogy melyik asztalhoz viszem ki a sört és melyikhez nem. A színészethez alázat kell.
2006-ban pályáztál a Bond-lány szerepére.
Túlizgultam az egészet, nem voltam készen erre a nagy lehetőségre. A meghallgatás zavarbaejtő volt: a producer, a rendező és a casting director, ezek a nagy tekintéllyel rendelkező emberek csak ültek a hatalmas londoni irodában, és végig méricskéltek.
Azóta próbálkoztál újra?
Nem, de ez nem rajtam múlik. A casting tudja, hogy ki vagyok, az ügynökömnek pedig az a dolga, hogy folyamatosan tájékoztassa őket, hogy még élek és aktív vagyok. De minden Bond-filmnél más az elképzelés. A legutóbbinál mindenképpen latinos lányt kerestek, nem kelet-európait vagy dél-afrikait.
Az IMDb-lapodon nem csak a Bond-lány szerepében látnának szívesen, hanem képregényfilmekben is – például Catwomanként.
Erről nem tudok semmit. (nevet) De ha a producerek is így gondolnák, akkor örömmel vállalnék ilyen szerepet.
Játszottál A szállító című sorozatban is, amiben a Bond-filmekhez hasonlóan megszerezhető trófeákként mutatják be a nőket. Zavar téged, hogy a sorozat vagy a film, amiben játszol, hogyan ábrázolja a nőket?
Nem. Ilyen a világ, ezt el kell fogadni. A szállítóban én még egész jól megúsztam az íróasztal mögött a nyakig begombolt ingjeimben. Egy Bond-filmben szerintem ez a nőábrázolás elfogadható, mert nem ízléstelenül csinálják.
A színészek szeretnek a mai komplexebb tévésorozatokban játszani, mert több időt és lehetőséget kapnak egy-egy karakter kibontására. Te szeretnél több vagy komolyabb tévésorozat-szerepet vállalni?
Nem, mert nem szeretem lekötni magam hosszú időre. Sorozatokból csak kétrészeseket csináltam Olaszországban, A szállító volt az egyetlen, ami 12 részes volt.
Abból viszont lesz második évad.
Lesz, de én nem tudok róla semmit. Az én szerződésem lejárt, úgyhogy nem tudom, mit akarnak.
Az olasz karrieredet azért pihentetted egy ideig, mert beskatulyáztak. Sikerült azóta kilépned belőle?
Igen. Eltűntem két évre, mert akkoriban nagyon sok tévéfilmet csináltam, amikben mindig én voltam a szép nő. A Maternity Blues mozifilmben tértem vissza 2011-ben, ami kijutott a Velencei Filmfesztiválra. Nagy és fontos díjakat nyert a film is, és én is mint színésznő. Elégedettséggel töltött el, hogy helytálltam. Most az Anita B.-ben játszok, amiben megint egy másfajta szerepem van. Sokkal nagyobb presztízzsel bírnak ezek a moziszerepek, mert más kategóriába tartozik egy tévé- és egy filmsztár. Más, ha az emberek pénzt adnak azért, hogy lássanak, mintha csak ingyen jössz a tévéből.
Angol, olasz és magyar nyelvű filmekben is játszottál már. Mennyiben befolyásolja a színészi játékodat az, hogy milyen nyelven játszol?
Lehet, hogy fura, de nekem az angol nyelv a legegyszerűbb. Azért is lett világnyelv, mert annyira egyszerű. Talán könnyebben is kifejezem magam rajta, mint olaszul. Külföldön sokkal inkább megbocsátják, ha egy kicsit hibázol, mert már az is nagy dolog, hogy külföldi nyelven játszol. Magyarul a legnehezebb, mert az anyanyelvén nem hibázhat az ember. De ezt a stresszt nem akartam rátenni magamra a Megdönteni Hajnal Tímeát-tal kapcsolatban. Tudatosan lazítottam, és nem izgultam amiatt, hogy a lehető legtökéletesebb hangsúllyal és kiejtéssel mondjak ki minden szót. Akkor erőltetett és mesterkélt lett volna a karakter.
Több filmedben is külföldi vagy magyar lányt alakítasz. Ez csupán véletlen, vagy az akcentusod miatt te csempészed be ezt a motívumot a filmjeidbe?
Változó. Az Utórengésben a készítők le akartak fedni minden piacot. Eli Roth-tal Amerikát, Natasha Yarovenkóval Oroszországot, Kylie karakterével [Lorenza Izzo] Dél-Amerikát. Melléjük kellett még egy európai karakter: skandinávot szerettek volna, de én tetszettem a rendezőnek, úgyhogy jó lett Magyarország is. A szállító francia franchise, úgyhogy abban a nézők azt szokták meg, hogy mindenki akcentussal beszél. Jason Statham ugyan angol, de ő is egy nagyon erős dialektussal beszéli az anyanyelvét. A Maternity Bluesban pedig én javasoltam, hogy szőjjük bele ezt a motívumot, mert tudom, hogy van akcentusom. A sztori megengedte, mert nagyon sok bevándorló él Olaszországban, és azok között is sok a gyerekgyilkos anya.
Az Utórengés című katasztrófafilmben szinte végig egy magán kívül lévő nőt játszottál. Mennyire volt nehéz megtartani az egyensúlyt, hogy ne legyen „túl sok” az alakításod?
Ez a munkám. De nem engedtem olyan mélyre ezt a szerepet, hogy lelkileg hosszú távon bántson. Azt, hogy szakadozva lélegzek, hogy dadogok, vagy nem tudok normálisan elmondani egy mondatot, már nem úgy csinálom, hogy hatalmas traumát okozok magamnak, hanem a technikai tudásommal oldom meg. Tornagyakorlatokat is végeztem pár másodperccel a jelenetek előtt, hogy kimerítsem magam fizikailag. Ha majdnem összeesek, akkor jobban át tudom érezni a helyzetet, amiben a karakter is van.
Hogy áll most a hollywoodi karriered? Nemrég azt nyilatkoztad, hogy nem kívánsz részt venni „a hollywoodi darálóban”.
Nem is tudnék. Amit ott elértem, az már önmagában is nagyon szép. Úgy éreztem, hogy külföldiként nem tudok ennél magasabbra jutni. Nem vagyok egy Marion Cotillard, aki a saját hazájában már olyan filmsztár, hogy Oscar-díjas rendezőkkel dolgozik. Egészen más magyarnak lenni, mint franciának, spanyolnak, vagyis olyan nemzetiségűnek, amit számon tartanak a világban. Köszönöm szépen, de én nem akarom lelkileg vagy fizikailag tönkretenni magamat azért, hogy bizonyítsak. Átmentem épp elég dolgon, és nem akarok részt venni ebben a szélmalomharcban.
Szeretnéd jobban felépíteni magad itthon színészként?
Nem. A Megdönteni Hajnal Tímeát nagyon jól jött, mert egy nagyon aranyos film és büszke vagyok rá, de nem az a szándékom, hogy ezután évi három magyar filmet csináljak.
Akkor marad Olaszország?
Igen. Illetve produkciós céget nyitottam, amivel a saját filmterveinket próbáljuk megvalósítani. Én elsősorban játékfilmeket szeretnék készíteni, de örülnék annak is, ha becsúszna egy-két rövidfilm. Itthon is fogunk pályázni, de még minden nagyon friss, csak most indul majd be a cég.
Szerinted tudtok majd érvényesülni az új, egyablakos támogatási rendszerben?
Ez jó kérdés. Idővel biztosan. Meg kell tanulni nekünk is alkalmazkodni.
