Leo (Vérveszteség / Bleeder, r. Nicolas Winding Refn, 1999)

Refn ultraerőszakos történetének főhőse Leo (Kim Bodnia) és Louise (Rikke Louise Andersson), akik viszonylag elég kiegyensúlyozott kapcsolatban élnek, egészen addig, míg ki nem derül, hogy Louise terhes. A hír hallatán Leo teljesen kifordul magából, kitör belőle az agresszív állat, mivel veszélyeztetve érzi férfiasságát. A sebzett vad olyannyira messzire merészkedik, hogy addig ütlegeli szerelmét, míg az elvetél. A nő bátyja, Louis viszont bosszút esküszik, aminek következtében végül iszonyatos vérfürdővel egybekötve „oldják meg” nézeteltéréseiket. Refn a csúcson, amikor még nem volt szüksége Ryan Goslingra egy sikeres film érdekében.

Charlie Meadows (Hollywoodi lidércnyomás / Barton Fink, r. Joel Coen – Ethan Coen, 1991)

Meadows (John Goodman) egy utazó biztosítási ügynök, aki egy lepukkant szállodában szomszédja a címbeli Bartonnak (John Torturro). Neurotikus figura, aki betüremkedik Barton Fink személyes és mentális terébe is, és bár eleinte barátként tűnik fel, hamarosan világossá válik, hogy valójában veszélyes alak. Olyan, mint egy időzített bomba, a közönség pedig biztos lehet abban, hogy fel fog robbanni.

Jeanne Dielman (Jeanne Dielman, 1080 Brüsszel, Kereskedő utca 23. / Jeanne Dielman, 23 Quai du Commerce, 1080 Bruxelles, r. Chantal Akerman, 1976)

A közel három és fél órás film Jeanne mindennapjait mutatja be, ahogyan rutinosan éli életét: reggel felkel, reggelit készít, megpucolja a fia cipőit, felébreszti a fiát, iskolába küldi, beveti az ágyát, elmegy bevásárolni, előkészíti az ebédet, egy férfit fogad a hálószobában, majd alaposan megfürdik és kimossa maga után a kádat, befejezi az ebédkészítést, megvárja, míg hazaér a fia, esznek, elmosogat, segít a fia házifeladataiban, köt, rádiót hallgatnak, majd lefekszenek – másnap pedig minden kezdődik előlről. Minden apró mozzanatának szemtanúi lehetünk, így annak is, hogy a tökéletes háziasszonyként megelevenedő Jeanne fokozatosan elveszti uralmát kötelezettségei felett, ami hirtelen tragikus végkifejlethez vezet.

R. úr (Miért lett R. úr ámokfutó? / Warum läuft Herr R. Amok?, r. Rainer Werner Fassbinder – Michael Fengler, 1970)

R. úr műszaki rajzoló egy építészeti irodában. Élete rendkívül kiegyensúlyozott: kis családjával egy ízlésesen berendezett kertes lakásban lakik, felesége mindennap hazahozza a munkából, zenét hallgat, ellenőrzi fia házi feladatát, vendégeket fogad, azt teszi, amihez kedve van. Úgy tűnik, hogy boldog és elégedett, ám a normális polgári léttel mégis valami gondok vannak, hiszen R. úr egy napon, amikor a szomszéd beugrik egy pillanatra, őrült ámokfutásba kezd. A jelek szerint bárkivel megtörténhet.

William "D-Fens" Foster (Összeomlás / Falling Down, r. Joel Schumacher, 1993)

William 'D-Fens' Foster (Michael Douglas) életében betelik a pohár: egy végeláthatatlan forgalmi dugóból szabadulva maga mögött hagyja autóját. Lánya születésnapjára idejében oda kell érnie, gyalogosan pedig több esélyt lát erre. A mulatságig viszont hosszú még az út, és úgy tűnik, hogy a világon minden és mindenki összeesküdött, hogy őt céljának elérésében hátráltassa – a tomboló hőség és William dührohama véres ámokfutásban olvad össze, hogy az egyszerű ember nevében igazságot szolgáltasson a városban.

Harry Caul (Magánbeszélgetés / The Conversation, r. Francis Ford Coppola, 1974)

Harry Caulnak (Gene Hackman) nem kell a szomszédba mennie egy kis paranoiáért: egy szinte teljesen csupasz lakásban él, teleriasztózva és agyonzárazva, csak utcai telefonokon kommunikál. Attól fél a legjobban, amiben a legjobb: a lehallgatástól. Ma azt mondanánk rá, hogy szociális helyzetekben kissé nehézkes. Régebb csak bogarasnak hívták az ilyent. A hidegháborús légkörben persze az a legrosszabb, hogy a paranojáknak általában alapja is van...

Glauco (Dillinger halott / Dillinger è morto, r. Marco Ferreri, 1969)

Glauco (Michel Piccoli), a munkából hazaérve feleségét fejfájással találja az ágyban. Vacsorája már rég kihűlt, ezért teljesen egyedül egy fenséges, ínyenc vacsorát készít magának. A hozzávalók összegyűjtése közben talál egy régi revolvert, így főzés közben nemcsak a zöldségeket, hanem a fegyvert is alaposan megtisztogatja, szétszedi és összerakja, végül pedig az egészet lefújja piros festékkel, és fehér pöttyöket fest rá. Közben megeszi vacsoráját, családi kisfilmeket néz 8mm-s filmen, zenét hallgat, szeretkezik a bejárónővel... ezután pedig elegánsan bemegy a hálószobába, és lelövi alvó feleségét. 

Jack Torrance (Ragyogás / The Shining, r. Stanley Kubrick, 1980)

Jack Torrance (Jack Nicholson) nem is annyira hirtelen kattan be: igazából az egész film az ő bekattanásának a története – bár számtalan vita tárgya, hogy már eleve őrült volt kissé, vagy csupán a démoni hotel gonoszsága tette azzá. Azt is tudjuk, miért: a sok munka és semmi szórakozás. Ettől butul el Jack. Mondjuk a butulás még hagyján, de hogy a kedves nejét fejszével kergeti? Ez is csak a Szépkilátás Hotelben történhet meg. Arról nem is beszélve, hogy REDRUM.

Travis Bickle (Taxisofőr / Taxi Driver, r. Martin Scorsese, 1976)

Nincs kimondva, de látszik, tudjuk: a probléma háttere Vietnam. Vietnam, és az abból eredő álmatlanság, céltalanság, nihil. A pokolból hazajössz a még nagyobb pokolba, ahol csak arra vársz, hogy egy nagy eső egyszer csak elmossa a város összes szemetét. De az eső nem jön, csak gyűl a szemét, így aztán jobb gyúrni és célbalőni kicsit. Hiszen kampány van…