Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 4. rész: SuperClásico / Bor, tangó, kapufa; Gan-jeung / A Confession; Kshay / Corrode; Klip

2012. június 5.

Újabb filmélményeink a TIFF-ről: két dán csetlés-botlásai Buenos Airesben, egy dél-koreai exhóhér vallomásai, egy indiai háziasszony és egy istennőszoborra irányuló, őrült birtoklási vágya, valamint egy szexuálisan túlfűtött tinédzserlány, avagy mennyi baj van szerb szomszédainknál.

Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 3. rész: Play, Monsieur Lazhar, A Simple Life / Tao jie, The Year of The Tiger / El año del tigre

2012. június 4.

Östlund (Play) pimaszul realista filmnyelvet beszél, az ottfelejtett kamera dialektusában. A Monsieur Lazharban a két központi téma a gyász és a politikai menekültek életkörülményei. Az A Simple Life nagymamája öregotthonba vonul, s ott találkozik az elmúlással, és egy „bohém” idős férfinak köszönhetően a végtelen életakarással is. A kínai horoszkóp szerint 2010 a tigris éve volt, melyről úgy tartják, katasztrófát hozhat – válogatásunk utolsó filmjében ez be is igazolódik, ami a természetet, a társadalmat és a főszereplő lelki világát illeti.

Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 1. rész: Poongsan, La fée (The Fairy), Dirch (The Comedian), Le tableau

2012. június 2.

Távol-keleti futárok, dán komédiások, hajmeresztő küllemű tündérek és egy festmény vázlatnak maradt figurái népesítették be tegnap a kolozsvári mozikat. Igen változatos filmkínálattal rajtolt a TIFF – íme első ízelítőnk.

Újra a fedélzeten – Megnéztem a Titanicot 3D-ben

2012. április 24.

Emlékszem, hogy Sepsiszentgyörgyön az eredeti Titanic-premier után több mint egy évig  a Lux mozi szinte minden héten újra meg újra műsorára tűzte a film vetítését, és nem hiszem, hogy ez egyedi eset, jónéhány (fapados és nemcsak) mozi egész jól éldegélt annak idején a Titanicból. Végülis csöppet sem meglepő, hogy az avataros Cameron, aki a legmenőbb 3D-s mozinévnek számít, egykori sikerfilmjét újrafelpofozta, s csiribi-csiribá, 3D-ssé varázsolta. Nem mellékesen épp 100 éve süllyedt el a luxushajó. Elő a pénztárcákkal.

Mindent anyámékról... – Radu Jude: Toată lumea din familia noastră / Mindenki a mennybe megy

2012. április 12.

Biztosan nem véletlenül Mindenki a családunkból a legújabb Radu Jude-nagyjátékfilm címe, ugyanis bár nem egy klasszikus értelemben vehető családi filmről van szó, ahogyan azt Amerikában értelmeznék, de tényleg a mi családunkról, a mi családunknak szól.

Az emberbe épített szextáns – Roland Emmerich: Végzetes érzelmek hálójában

2011. december 29.

[kabaré] „A film napjaink egyik legnépszerűbb információs, ismeretterjesztő, szórakoztatási és művészeti célú  technikai eszköze” (Wikipédia). Mióta 1895 februárjában szabadalmaztatták a kinematográfot, a Lumière fivérek találmányát, meghasadt a valóságunk díszlete: egy csillapgakapu, amin nem kopogtatunk, de bekukucskálunk, egy fekete lyuk párhuzamos dimenziókba, mindösszesen egyetlen valós, érvényes, releváns féregjárat nyílt meg, amin át (ősidők óta óhajtottan, végre) magunkba láthatunk. Ránk esteledett/borult az amerikai éjszaka, ketyeg a magic hour.

Just another antivirus movie – Steven Soderbergh: Contagion / Fertőzés

2011. október 14.

Úgy tűnik, jó ideje Hollywood is karantén alatt van, ahonnan időközben a sok megfertőzött, bezombult alkotás között meglepnek néhány életszagú, emberi, egészséges nagyjátékfilmmel is. Az amerikai Steven Soderbergh (filmrendező, producer) például egy pozítív példának számított mindeddig, korábbi filmjei amolyan „megismerszik a kanász cifra (el)járásáról” alapon egyedibbeknek, karakteresebbeknek, szerzőibbeknek tűntek, lásd például a Che, az Oceans eleven-trilógia, a Solaris, a Traffic vagy az Erin Brockovich filmeket, de legelső alkotását, a Szex, hazugság, videót is.

„Szexfilmtetsz, tesztfilmszett, feszt texmex” – 11. Filmtettfeszt, 2011. október 6–9., Kolozsvár

2011. október 11.

Tizenegy éve van Kolozsváron Filmtettfeszt, egy olyan dolog, amire büszke vagyok, amit szeretek, várok, szívesen látogatom, és elégedetten, mosolyogva gondolok vissza rá.

Egy néma vers – Michelangelo Frammartino: Le quattro volte / Élet négyszer

2011. július 20.

Szégyentelenül banális az egész film – de mit is kellene szégyellni ezen? Valószínűleg sok filmes főiskolai tanárnak az az álma, hogy a nagyreményű diákok a magas lóról leszállva egy ehhez hasonló alkotással örvendeztetik meg a könnyektől meghatódó tanári kart.

Nagyon kivagyunk – Jorge Michel Grau: Somos lo que hay / Vagyunk akik vagyunk

2011. június 24.

Íme, egy okosan megépített, ügyesen adagolt, szépen végigvitt film Mexikóból, és megint írni kell róla, pedig igazán fölösleges, sőt, kártékony: ezt a filmet csak meg kell nézni, s kész, sőt, a legjobb csak úgy, véletlenül beülni a vetítésre.