Leterhelt társaság – Todd Phillips: Due Date / Terhes társaság

2010. november 17.

Nem is tudom, mire számítottam: a trailer megnézése után már éreztem, hogy láttam is a filmet, ennél többet már nem nagyon fogok kapni akkor sem, ha végignézem az egészestés verzióját. És fásultan vettem tudomásul, hogy valóban, megint itt egy film, ami olyan, mint a puliszka: ha sokat eszel belőle, megtöm, de jóllakni soha nem fogsz tőle – vagy mint a városi kenyér: látszólag ugyanolyan, csak egyvalami hiányzik belőle: a kenyér maga.

„Nem szeretem a technikákat” – Beszélgetés Hatházi András színművésszel

2010. október 15.

Hatházi Andrást nem kell bemutatni a színházat kedvelőknek: brassói születésű, a kolozsvári társulat tagja, többszörös UNITER-jelölt és nyertes. Színészmesterséget is oktat: egyetemi docens, 2005–2009 között a BBTE Színház és Televízió Karának dékánhelyettese volt. Emellett ír: tudományos szövegek mellett verset, drámát, forgatókönyvet. Mi most filmszínészként, a nemrég bemutatott Morgen főszerepe kapcsán kérdeztük ki.

Határ-eset – Marian Crişan: Morgen

2010. október 5.

A Morgen elején egy kopott csónakos motorbiciklin „vágtató” férfit követünk hosszan, akit a határhoz érve – holott jól ismerik – nem akarnak továbbengedni, mivel élő halat szállít motorján. Az egyik határőr egy idő után meglágyul(na), de a társa hajthatatlan: a törvényre hivatkozva továbbengedné az embert, de a halat nem. Nehézkes főhősünk beletörődik, a halat kiönti egy kanálisfödőre, s míg az kiszenved, ő továbbmegy. A határok felszabadultak, a korlátoltság határtalan.

A hispán bicskás – Ethan Maniquis, Robert Rodriguez: Machete

2010. szeptember 9.

Az Inceptionről kijövet vettem észre a Machete plakátját a plázában, elvigyorodtam, s azt hittem, hogy ez valami vicc. Más is röhécselve kérdezte, hogy „Láttad, ez a hülye Rodriguez mégiscsak elkészítette a Machetét... emlékszel még?” Igen, emlékeztem, ez volt az ál-előzetes a Grindhouse-film(ek) előtt, ami akkor csak egy nagyszerű viccnek tűnt, de így, hogy elkészült, még nagyobb vicc lett belőle. Nem lehetett kihagyni.

A bűn a büntetés – Cristi Puiu: Aurora / Virradat

2010. június 8.

Az aurora latinul hajnalt jelent, ami tökéletesen értelmezi, szublimálja, félkövéresíti az új, háromórás Cristi Puiu-film tartalmát. Körülbelül olyan hajnalról van szó, amire másnapos fejjel ébredünk, félig kijózanodva, fáj mindenünk, bánt a napfény, de fel kell kelni, szerepet kell vállalni. Persze az erőviszonyok azonnal adottak egy ilyen reggelen...

Most, amíg még van amit! – Láttuk még a TIFF-en III.

2010. június 2.

Rájöttünk: idén érdemes követni a versenyfilmeket! Főleg a Belgrád-Bukarest vonalon. Ezenkívül futott még nemeredeti film Eredeti címmel, még több balett, valamint arthouse-nonszensz több mint két órában. Antonio Tublén, Alexander Brøndsted, Frederick Wiseman, Ming-liang Tsai, Vladimir Paskaljević és Răzvan Rădulescu–Melissa de Raaf filmjeiről.

A hold zöldségei – Alexa Visarion: Luna verde / Zöld hold

2010. április 22.

Amióta az eszemet tudom, nem távoztam moziból ennyi kérdőjellel. Kár, hogy a Luna verde (Zöld hold) című román film nem megfogalmazza a kérdést, hanem kérdések óceánját hagyja maga után. Nem szerencsés. Meggyőződésem, hogy majd ez a film is csak egy jó példa marad arra, hogyan ne készítsünk filmet.

Minek is a határán? – Martin Campbell: Edge of Darkness / A sötétség határán

2010. március 25.

Az „őrület határán”, a „sötétség mélyén”, az „iszonyat mezsgyéjén” húzós mondatok, kicsit olyanok, mint a death metál-albumborítók: egy jó felület, aztán lehet zúzni, a világ filmrockerei úgyis befizetnek. Azt persze mindig lehet tudni, hogy mire számíthat a néző, mint a telenovellák esetében, csak éppen a „pampák királya”, „szeretni bolondulásig” vadromantikái helyett az akciófilmek a sötétség, iszonyat, téboly stb. címszavakra esküsznek – határok nélül.

A vágy titokzatos trágya – Bertrand Blier: Préparez vos mouchoirs / Elő a zsebkendőkkel!, 1978

2010. március 19.

1979 filmes szempontból nekünk nem akkora ováció: a nagy hazai drukk ellenére Fábri Zoltán Magyarokja elől Blier halászta el a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart. Fábri második Oscar-jelölését ezúttal sem válthatta díjra (először a Pál utcai fiúkért jelölték, akkor Bondarcsuk Háború és békéje nyert). A francia rendező mintha nekünk üzent volna a filmcímmel: Elő a zsebkendőkkel!

Egy cinehippi beszámolója a Filmtettfesztről – Kolozsvár, október 29 – november 1.

2009. november 3.

Józsi dobta be a kérdést: mit lehettett tanulni? Ez volt vasárnap este a kocsmában a zárófilm után, ahol mindannyiunk barátnője az elmondhatatlanságig unta magát, és mi tudtuk ezt, de szakbarbár kizárólagossággal tovább osztottuk rendületlenül hazánk kortárs filmtermését.