Kolozsvári fotóamatőrök esete a filmezőgéppel (1930 körül) – Beszélgetés Kabay Lászlóval, amatőr filmfelvételek örökösével

2012. június 22.

Az 1923-ban világszerte kereskedelembe kerülő Cine Kodak filmezőgépek egyike egy kolozsvári fotóboltból került egy polgári családi ház udvarára, és időnként a város utcáira az 1920-as évek végén, 1930-as évek elején. A helyi szinten relatíve ritkaságba menő amatőr filmezés egy lelkes fotóamatőr, Orbán Lajos nevéhez kapcsolódik, akinek a családi felvételeiről a Filmtett korábban beszámolt már. Kabay László, kolozsvári fotós révén újabb tekercsek és ezzel együtt újabb történetek kerültek elő.

// Cikkek

Doktor Fauszt(usz) repülő cirkusza – Terry Gilliam: The Imaginarium of Doctor Parnassus / Doktor Parnassus és a képzelet birodalma

2010. január 21.

Az ex-Monty Python-os szürreálguru Terry Gilliam szólókarrierje megosztja rajongóit. Míg komor apokaliptikus disztópiái (Brazil, 12 majom) kultusz-státusznak örvendenek, kései mese-parafrázisaira ez már nem mondható el. Mégis a Doktor Parnassus eklektikus, vad világa sokkal jobban illeszthető az Időbanditák és a Münchausen báró kalandjainak vonalához, mint a Grimm kifordított világához.

// Cikkek

I.G.E.N. – Peyton Reed: Yes Man / Az igenember

2009. január 21.

Tökéletes csomagolás: egy név, ami úgy vonzza az embereket a moziba, mint gázlámpa az ukrán lepkéket, és egy kíváncsiságturbózó szlogen az ájemdíbín. Akinek gyerek- vagy fiatalkorában bejött az orrszarvú-pottyantotta mindenható Jim Carrey, amint kutyafülű autóban Maszkban kék golyóstollnak hazudik, azt hiszem, ezt a filmet sem fogja kihagyni.

// Cikkek

Plató(n)i felfedezés – Mark Waters: The Spiderwick Chronicles / A Spiderwick krónikák

2008. március 28.

Horrorfilmnek nem elég félelmetes, családi filmnek közhelyes, kalandfilmnek unalmas, animációnak gyenge, fantasztikus filmnek kevés. A sok kicsi ebben a filmben nem megy sokra, olyan egyveleg lesz belőlük, mely semmiféle maradandó nyomot nem hagy a néző agyvásznán.

// Cikkek

Get LOST – Sorozat a rejtelmes szigeten

2007. április 15.

A Lost alattomosan támad. Eleinte úgy gondoltad, leülsz egy kis esti lazításra a tévé elé egy bögre kakaóval, aztán két év múlva is azon kapod magad, hogy még mindig mérgelődsz: mi a csoda lesz a Lost vége, mi van azon a szigeten, miként működik a gyilkos füst, kik „a többiek", és hogy kerültek oda? Ennél is bosszantóbb az a pillanat, amelyikben megtudod, hogy már készül a negyedik évad is, tehát hiába néztél végig hármat ahhoz, hogy valamiféle biztos megoldáshoz juss.

// Cikkek

Mikor plakátba csomagoljuk – „Ideális” sztereotípiák a plakáton

2006. június 15.

„Gondolkoztál-e már ma?” Persze, hogy ez a csúnya felirat agresszíven arcba mászik, de még mindig sokkal korrektebb, mint az, amelyik agyba-főbe leszőkézi a nők jelentős hányadát. Vagy amelyik leniggerezi-lecsókázza a csóró melóst. Nem muszáj túlságosan kimondani, hogy te szőke/néger vagy! Elegendő vizuálisan megmutogatni, és erre a kártyára rájátszani. Márpedig az ilyen jellegű kártyajárások gyakoriak a filmiparban.

// Cikkek

„Egyszer minden gyerek felnő, egyvalakit kivéve...” – P.J. Hogan: Peter Pan / Pán Péter

2004. június 15.

G. M. Barrie talán éppen egy olyan szikrázó téli estén ismerkedett meg az öt árva Davis gyerekkel, mint amilyen az a legendás éjszaka volt Londonban, mikor egy kisfiú... De hogy szavam elé ne vágjak, Barrie már sikeres írónak számított, amikor örökbe fogadta a fivéreket, akik aztán a Pán Pétert ihlették.

// Cikkek

A király visszatért – a fantasy győzött – Peter Jackson: The Lord of the Rings: The Return of the King / A Gyűrűk Ura – A király visszatér

2004. április 15.

A minap Los Angelesben kiosztották az idei Oscar-díjakat: A Gyűrűk Ura befejező része (vagy maga a trilógia) a tizenegy jelöléséből mind a tizenegyet meg is nyerte, s ha hozzátesszük az eddigieket, akkor a három film összesen 17 aranyszobrot kapott.

// Cikkek

Nem jobb közepesnél – Lawrence Kasdan: Dreamcatcher / Álomcsapda

2003. szeptember 15.

Olykor-olykor minden mozilátogatóval előfordul, hogy beül egy filmre, végignézi, és amint kilép a vetítőterem ajtaján, már el is múlik a film rá gyakorolt hatása. Az ember visszazökken a hétköznapok világába, és gyakran csak akkor jut eszébe, hogy „te jó ég, ma moziban is voltam”, amikor otthon megkérdezik tőle, hogy milyen volt a film. Tényleg. Milyen is az ilyen film? Ha nagyon jó lenne, egy ideig biztosan a hatása alatt állnánk. Ha nagyon rossz lenne, egy ideig biztosan bosszankodnánk a kidobott pénzünk miatt. Ha viszont semmiféle utóhatása nincsen, azt mondhatjuk, hogy egy olyan közepes filmet láttunk.

// Cikkek

A konzervativizmus diszkrét bája – Cinema

2002. szeptember 15.

Eleinte nem értettem, augusztus közepén miért álldogálok hosszasan a kolozsvári újságosstandok előtt, a női-, horgász-, autós- és kutyásmagazinok címlapjainak gazdag választékát röntgenezve, míg egy este, egy már bezárt támaszpont ablakából, visszafogottan, de kissé szomorúan rám nem pillantott Nicole Kidman a Cinema új borítójáról. Bár a májusban felbukkanó, kéthavinak feltüntetett román filmes lap újabb jelentkezésének már valóban itt volt az ideje, Kidmanra végképp nem számíthattunk.

// Cikkek