Hóba hulló izzó vasdarab – Götz Spielmann: Revanche / Revans

2010. május 4.

Götz Spielmann eddigi csaknem 20 éves karrierje során mindössze négy alkotást termelt ki, a sorból épp a legutóbbi hozta meg számára a nemzetközi áttörést. A rendező Oscar-jelölt filmje olyan, mint amikor hóba izzó vasdarab hull: hideg fejjel mesél vágyról és bosszúról, megbocsátásról és szeretetről. Kaméleonként álcázza magát több műfajnak is, hogy végül egy tipikus fesztiválfilm váljon belőle, de elég erős ahhoz, hogy ez ne legyen baj.

// Cikkek

A nők, akik túl sokat tudtak – A szebbik nem a rendezői székben II.

2010. április 10.

Az előző részből megtudhattuk, hogy a kezdetek kezdetén még nem is számított extrém dolognak az, ha egy nő filmet rendezett, valamint azt is, hogy a filmkészítés iparosodásával időközben ez teljesen megváltozott. Ebben a részben megismerkedhetünk Európai filmes női pionírjaival, valamint a rendezőnők mai helyzetére is vetünk egy pillantást.

// Cikkek

Golgota keresztek nélkül – Robert Bresson-portré 2.

2009. december 22.

Az érett Bresson szerint ugyanúgy lehet bűnbe esni, ahogy kegyelmet elnyerni: tudva és akarva. Janzenista szemlélete és Pascal filozófiája alapján az embert köztes lénynek tartja, aki félig angyal, félig állat. A 60-as évek második felétől elkezdve azonban csalódottság lesz úrrá rajta: „modelljei” a kegyelem angyali világától eljutnak a „tudva és akarva” nélküli állati sorba.

// Cikkek

Balázs Béla filmkritikái és A látható ember – Balázs filmesztétikájának alapjai

2009. október 23.

[A DocuArt Balázs Béla-pályázatának nyertes munkái] Hét kritika segítségével fogom bemutatni, hogy milyen szemszögből közelítette meg Balázs Béla a filmeket, hogy már a kritikákban megjelentek azok a fogalmak, amiket később A látható emberben a középpontba állított, és hogy milyen erős a hasonlóság a kritikák és A látható ember között.

// Cikkek

Míg a fakanál el nem választ – Nora Ephron: Julie & Julia - Két nő, egy recept

2009. október 21.

Végre egy film, melyben az omlós ízek és ínycsiklandó illatok iránti szerelem kerül középpontba, míg a férfigyomor csupán mellékszerephez jut. Főhősnőink kiapadhatatlan türelemforrásként tündökölnek, eszük pedig nem a hétköznapi női frivolságokon, hanem újabbnál újabb gasztrono-orgiákon jár.

// Cikkek

Oxford-melléki melankólia – Julian Jarrold: Brideshead Revisited / Az utolsó látogatás

2009. május 21.

Julian Jarrold rutinos kézzel sűrítette bő két órába a gondosan adagolt történetet. Fényesre pucolt és melankóliával belakkozott az összes képkocka, ám a filmet a kínos igyekezet dacára leheletnyi por lepi be, amitől leginkább egy jó nagyot tüsszenteni lenne kedvünk. Csakhogy egy igazi gentleman uralkodik magán.

// Cikkek

Az adószedő feketében volt – Gabriele Muccino: Seven Pounds / Hét élet

2009. március 4.

Nem becsüljük meg azt, amink van. Nem vigyázunk eléggé egymásra. Nem gondolunk eleget a jövőnkre, és gyakran elhanyagoljuk szeretteinket. Szüntelenül rohanunk, és önző módon azt hisszük, hogy így mindent megúszhatunk. Persze ez nem a megoldás az élet nagy problémáira, és ezt mi is nagyon jól tudjuk. Éppen ezért egyáltalán nincs szükségünk egy milliomodik szemfelnyitós amerikai drámára.

// Cikkek

Le a burzsujjal, lőj a menedzserre! – Gustave de Kervern – Benoît Delépine: Louise-Michel / Profi bérgyilkost keresünk – nem nem akadály

2009. január 23.

Bérgyilkost fogadtunk, persze nem magunk ellen, azt már úgyis „lelőtte” Kaurismäki majd’ két évtizeddel ezelőtt, azóta új szelek fújnak itt a nyugati végeken, meg amúgy is, nyakunkon a hitelválság meg a recesszió vagy mi az ördög, lassan már gáz sincs, ideje tehát a váltásnak: le a burzsujjal, lőj a menedzserre!

// Cikkek

Európa legjobb 2008-as filmjei

2008. december 5.

Különleges ajándékkal érkezik a Mikulás december 6-án néhány tehetséges európai filmalkotóhoz, holnap ugyanis átadják Koppenhágában a 2008-as Európai Filmdíjakat, melyek sorsáról az Európai Filmakadémia 1800 tagja döntött. A díjátadó ünnepséget sztárparádé kíséri majd, valamint megjelenik Dánia koronahercege és -hercegnője, Frederik és Mary is.

// Cikkek

A vihar előtti csend – Bryan Bertino: Hívatlanok / The Strangers

2008. október 6.

Végy egy nagy adag Elhagyott szobát, adj hozzá egy csipet Texasi láncfűrészest és némi Furcsa játékot, majd megkapod az esztendő hibridhorrorját, a Hívatlanokat. Az elsőfilmes Bryan Bertino a zsánerkövetelmények felismerésekor a „jó tanuló felel” benyomást kelti, más kérdés, hogy az igazi üdvösséghez személyes varázsnak is járulnia kellene.

// Cikkek