A Visita ou Memórias e Confissões (Visit or Memories and Confessions) 1981-ben forgott, az életet és a családot ünnepli. A világ legidősebb filmrendezője, Manoel de Oliveira óhaja az volt, hogy ezt a filmjét csak halála után mutassák be. Tegnap Oliveira szülővárosában, Portóban, zsúfolásig telt moziban mutatták be a filmet. A felvételek rögzítése óta 34 év telt el, időközben a portugál mester közel 30 másik filmet készített.
A Visita ou Memórias e Confissões a feltételek nélküli szabadság érzésével bűvöli el nézőjét – írja a Cineuropa kritikusa. A tartalma tökéletes összhangban áll a címével: van benne egy látogatás Oliveira otthonában – ahol négy évtizedig élt a feleségével és gyermekeivel –, egy életútnyi emlék, valamint egy 73 éves filmrendező vallomásai – egy olyan emberé, aki valószínűleg nem gondolta, hogy a felvételek rögzítése után ilyen hosszú ideig fog még élni és alkotni. A filmben megszólalnak családtagok és barátok, és vallomásaikból szép lassan kiderül, miért annyira sajátos szereplője Oliveira a világ filmtörténetének – fogalmaz a kritikus.
Manoel de Oliveira aktívan átélte szinte a teljes filmtörténetet: karrierje a némafilm korában indult, és még 2014-ben is rendezett. Unokái közül ketten is színészek lettek. Egy hónappal ezelőtt, 106 évesen hunyt el.
