Tegnap este Varsóban elhunyt a 90 éves Andrzej Wajda filmrendező, halálát tüdőelégtelenség okozta. Napok óta kórházban ápolták, mesterséges kómában tartották.
Andrzej Wajda 1926. március 6-án született az észak-lengyelországi Suwlakiban. Anyja, Aniela tanítónő volt egy ukrán iskolában. Apja, Jakub Wajda tüzértiszt volt, 1939-ben a szovjet hadsereg foglyul ejtette, és 7000 vezérkari társával együtt kivégezte a katyńi erdőben. (A katyńi mészárlás történetét a rendező 2008-ban dolgozta fel filmen.)
Miután a német csapatok 1939-ben elözönlötték lengyelországot, az akkor hetedikes Andrzej kénytelen volt megszakítani a tanulmányait, hordárként, raktárosként vagy inasként tengődött, és megúszta a deportálást.
A világháború után festészetet tanult Krakkóban, de tanulmányait nem fejezte be: beiratkozott a łódźi egyetem rendezőszakára.
A lengyel történelem fáradhatatlan krónikása volt, több mint 40 filmet jegyez rendezőként. Sikeres, háborús témájú trilógiát rendezett az 50-es években (A mi nemzedékünk / Pokolenie, 1955; Csatorna / Kanal, 1956; Hamu és gyémánt / Popiol i diament, 1958), de visszatért a világháborús témához 1970-ben is, a Tájkép csata után (Krajobraz po bitwie) című filmmel, majd a 2008-as Katyńnyal. A márványemberben (Człowiek z marmuru) Lengyelország sztálinista múltját elemezte, 2014-ben pedig portréfilmet mutatott be Wałęsa – A remény embere (Wałęsa. Człowiek z nadziei) címmel.
Négy filmjét jelölték Oscarra a legjobb idegen nyelvű alkotás kategóriában, 2000-ben Honorary Oscart kapott. 60 évet átölelő karrierje során kapott két BAFTA-díjat, díjazták Cannes-ban, a Berlinalén és számos más fesztiválon.
