Kedden, szeptember 14-én kezdődik Budapesten, majd a 19-ei, vasárnapi zárás után több hetes, 14 mozit érintő vidéki turnéra indul a 11. Frankofón Filmnapok.

A 11. Frankofó Filmnapok nyitófilmjében A főnökasszony (La Daronne) című krimi-vígjátékban a rendőrség egy törékeny, de annál tettre készebb tolmácsát átalakító Isabelle Huppert veszi kezébe a helyi drogkereskedelmet. Ugyancsak a rendőrség berkeibe enged bepillantást az Omar Sy és Virginie Efira főszereplésével forgatott és a Berlinalén bemutatott Police, amelyben három párizsi közrendőr kap szokatlan feladatot: egy kitoloncolást. A reptérre vezető úton Virginie lelkiismereti válságba kerül, és próbálja meggyőzni a társait, hogy hagyják futni a férfit, különben a biztos halálba küldik.

Tony Gatlif a Tom Medinát kíséri el Budapestre. A film Camargue csodálatos, rejtélyes vidékén játszódik. A bíró felügyelet alatt álló Tom Medina egy farmra kerül büntetésként, ahol lépten-nyomon ellenséges pillantásokba ütközik. Amikor megismeri Suzanne-t, akitől elvették a kislányát, egyre zabolátlanabbá válik, és készen áll arra, hogy érvényt szerezzen az igazságnak, és a maga módján visszavágjon a világnak.

François Ozon Cannes-ban debütált meséje, a ’85 nyara (Été 85) gyönyörű képekbe komponált, keserédes történet a felnőtté válásról. A 16 éves Alexis mindig is olyan barátról álmodott, mint a nála két évvel idősebb – és tapasztaltabb – David, aki hősiesen kimenti őt a tengerből. Kiderül, hogy csupán egynyári barátság van-e szó.

Az év vígjátékaként is aposztrofált Jó a szamár (Antoinette dans les Cévennes) is című komédiában Antoinette végre szeretne kicsit elvonulni a világtól a szeretőjével, ám Vladimir inkább a családjával indul hegyi túrára. Antoinette nem adja fel ilyen könnyen, ő is nekivág a hegyeknek. Szamárháton. A szerelmi háromszöget még tovább bonyolítják a Szerelmeink (Les choses qu’on dit les choses qu’on fait) szereplői: Az ember egy ismeretlennek gyakran könnyebben kitárulkozik, mint akár a születendő gyermeke apjának. Így van ezzel Daphné is, aki François távollétében a férfi unokatestvérével folytat egyre bensőségesebb beszélgetéseket.

Szintén egy meghitt kapcsolatot ismerhetünk meg az Ez mekkora!  (Enorme) című vígjátékban, ahol Claire a zongorista karriert választotta, férje, Frédéric viszont negyven felé rájön, hogy ő bizony mégis szeretne gyereket, és elköveti a megbocsáthatatlant: kicseréli a fogamzásgátló tablettákat, aminek meg is lesz a következménye. Claire egyre dagad, Frédéric pedig kezdi beleélni magát a túlféltő anyaszerepbe. Teljesen más kérdéseket feszeget Sam Ali, aki A férfi, aki vásárra vitte a bőrét (L'homme qui avait vendu sa peau) című filmben menekül a háború elől Szíriából. Európába szeretne eljutni, hogy ott a szerelmével új életet kezdhessen. Az útért a bőrével fizet: engedi, hogy egy kortárs képzőművész teletetoválja. 

Mindig nagy várakozás övezi Gaspar Noé filmjének bemutatását, a legújabb Lux Æterna is egy Noétol megszokott, pszichedelikus látomás. Béatrice Dalle színésznő élete első rendezésére készül. A film főszerepét, egy boszorkányét, akit megégetnek, Charlotte Gainsbourg játssza, egészen addig, amíg a forgatás káoszba nem fullad.

Mindenkinek mást jelent A gyerekkor földje (Petit Pays). Gaby esetében ez az 1990-es évek elejének Burundija. A gyerekkor teljességgel megélt boldogsága hirtelen fordul polgárháborúba, ami nemcsak a csínytevéseknek vet véget, hanem az ártatlanság korának is. Burunditól északabbra, de szintén Afrikában, közelebbről Marokkóban játszódik Az ismeretlen szent csodája (Le Miracle du St-Inconnu), melyben a rendőrök elől menekülő Amine a sivatag közepén ássa el a zsákmányt. Mire kijön a börtönből, a rejtekhely köré egész falucska épült az „ismeretlen szent” sírjához járuló zarándokoknak. Ez mind nagyon szép, de Amine szeretne valahogy a pénzéhez jutni.

A Cannes-i Fesztiválon bemutatott A jutalomjáték (Un triomphe) főszereplője munkanélküli színészként próbál értelmet és elfoglaltságot találni az életében. A sors úgy hozza, hogy egy börtönben kezd színházi foglalkozásokat tartani. Az pedig külön szerencséje, ha a fogvatartottaknak érzékük is van a színjátszáshoz. A francia filmművészet klasszikus remekműve, a Szemek arc nélkül (Les yeux sans visage) szintén bekerült a Frankofón Filmnapok válogatásába. Az „őrült tudós” típusú horrorfilmek egyik korai, atipikus darabja, Franju melankolikus-poétikus, sötét és hipnotikus remekműve a plasztikai sebészről, aki a lánya súlyosan roncsolt arcát szeretné bőrátültetéssel helyrehozni. Jubileumi év az idei, hiszen 20 éve, 2001-ben mutatták be Az Amélie csodálatos életét (Le Fabuleux Destin d'Amélie Poulain). Ha esetleg valakinek kimaradt volna, itt az alkalom, hogy megtekintse vagy akár sokadszorra nézze meg ezt a kultuszfilmet.

(a fesztivál közleménye)