A legendás francia filmnyelvújító 91 éves volt.
Meghalt Jean-Luc Godard svájci-francia filmes, a francia újhullám (helyesen: új hullám) egyik elindítója, filmkritikusból lett rendező, egy örökké kísérletező, folyton megújuló filmkészítő, a filmtörténet megkerülhetetlen figurái közül az egyik.
Az 1960-as Kifulladásiggal effektíve elindította a nouvelle vague-ot, az újhullámot, ami után már semmi nem lehetett ugyanolyan. Nemcsak Jean-Paul Belmondót „fedezte fel”, hanem Anna Karinát is, aki a felesége is lett. Radikálisan más, sokszor improvizáltnak tűnő hatvanas évekbeli filmjeivel (A nő, az nő; Éli az életét; A megvetés; Külön banda; Bolond Pierrot; Hímnem-nőnem; Alphaville; Week-end) nemcsak új filmnyelvi divatot teremtett, hanem aktívan rombolta a „papa moziját”: Godard-filmeket nézni és szeretni sikkes volt.
Egészen a kilencvenes évekig folyamatosan és sűrűn alkotott, és ha filmjei érkezésének menetrendje megritkulni is látszott az ezredforduló környékén, valóban soha nem állt le, a legújabb digitális technikákkal is folyamatosan kísérletezett: a Búcsú a nyelvtől című filmjéről kritikát írtunk, az utolsót, a Képes könyv címűt pedig Cannes-ban csíptük el.
Pályatársai közül nem igazán maradt senki, aki gyászolja: a többi újhullámos rendező sokkal korábban, Karina 2019-ben, Belmondo egy éve hunyt el. Tavaly tavasszal adtunk hírt arról, hogy hetven évnyi aktivitás után a visszavonulást fontolgatja.
