A járványhelyzet miatt a székelyudvarhelyi és székelykeresztúri mozikból az online térbe költözik a Doklavina: november 27. és 29. között egész Románia területén ingyenesen lehet megnézni két fesztiválkedvenc magyar dokumentumfilmet.
A filmek ingyenes linkjeit a Doklavina Facebook-oldalán teszik közzé a szervezők. Holnap, november 27-én 17 órakor debütál a székelyföldi dokumentumfilm-fesztivál közösségi oldalán a Zurbó Dorottya rendezte A monostor gyermekei, szombaton 17 órától pedig A létezés eufóriáját, Szabó Réka filmjét lehet majd megnézni. Mindkét alkotás vasárnap, november 29-e éjfélig lesz elérhető romániai IP-címekről.
A közönségtalálkozók sem maradnak el, csak átalakulnak: a filmekről, a szereplőkről, az alkotási folyamatról, valamint a filmekben megjelenő témákról idén is az alkotókkal való beszélgetéseken tudhatnak meg többet a nézők – a beszélgetések felvételei szintén Doklavina Facebook-oldalára kerülnek fel.
A létezés eufóriája a Tünet Együttes Sóvirág című előadásának próbafolyamatait követi végig. Az előadás főszereplője Fahidi Éva, a 90 éves holokauszttúlélő, aki a darabban önmagát alakítja. Éva 20 évesen egyedül jött haza Auschwitz-Birkenauból, ahol 49 családtagját ölték meg,
köztük anyját, apját és kishúgát. 90 évesen felkérést kap, hogy életében először lépjen színpadra, és szerepeljen egy róla szóló táncszínházi előadásban. Réka, a rendező egy duettet képzel el egy fiatal, nemzetközileg elismert táncosnővel, Emesével. A darabban Éva és Emese életét, kettejük testét szeretné párbeszédbe hozni. Három nő, három hónap – határátlépések sorozata. Éva életének kulcspillanatai színházi jelenetekké sűrűsödnek, miközben a három nő között váratlan erejű kapcsolat szövődik. A film számos más elismerés mellett elnyerte a Locarno Nemzetközi Filmfesztivál nagydíját, a 25. Szarajevói Filmfesztivál Emberi jogi díját és a 16. VERZIÓ Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál Közönségdíját is.
A monostor gyermekei egy intim családtörténet, amely a világ egyik legelzártabb országában, Bhutánban játszódik. Az apró királyság földrajzi és politikai elszigeteltsége miatt csak az elmúlt pár évtizedben kezdett modernizálódni, ahol, előbb engedélyezte a király a televíziót és az internetet (1999-ben), mint a demokráciát (2008-ban). A film egy kivételes család történetén keresztül enged betekintést a bhutáni hétköznapokba. Gyembó (17) és húga, Tashi (15) átlagos tinédzserek, akik szabadidejükben fociznak vagy a Facebookon lógnak. Kis himalájai
falujukban édesapjuk, Tenzin a felelős a helyi buddhista monostor őrzéséért. A tisztség apáról fiúra száll, így Tenzin okkal reméli, hogy hamarosan ő is fiának adhatja tovább a szent feladatot. Eközben lánya, Tashi, profi focista karrierről álmodik, és egyre nyíltabban fejezi ki fiús identitását. Egy olyan bhutáni család érzékeny portréja tárul elénk a filmben, ahol a generációk közötti szakadékhoz csak a családtagok egymás iránti szeretete mérhető. És bár a Bruttó Nemzeti Boldogság Index magas Bhutánban, sajnos még itt sem lehet minden
álomból valóság. A film, melynek világpremierje az IDFA-n (Amszterdami Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál) volt, majd megjárta a világ számos fesztiválját, elnyerte más díjak mellett a Zsigmond Vilmos Film Festival és a Film Festival della Lessinia Legjobb Dokumentumfilm Díját is.
