Moszkva nem hisz a könnyeknek
Történet
Moszkva az ötvenes években. A munkásszálláson egy szobában lakik három vidéki barátnő. Antonyina férjhez megy, gyerekeket nevel, szerető férje oltalmában. Ljudmilának a nagyváros maga a szerencsejáték, amelyben meg kell nyernie a boldogságot. Katyerina egyedül neveli kislányát, befejezi a főiskolát, dolgozik, majd egy nagy vállalat igazgatója lesz. Ám magának is váratlanul halálosan beleszeret egy hasonlóan erős akaratú férfiba, mint amilyen ő maga. A szerelmet megmenteni azonban saját hibáinktól – szinte lehetetlen...
Ezt írtuk a filmről:
Oroszországi filmtörténet – II. A némafilm után
A hangtechnika elterjedése Oroszországban (vagy miként még 15 éve is politikai terminológiával neveztük: a Szovjetunióban) kapóra jött a totálissá terebélyesedő, immáron a kulturális-művészeti életbe, a tudományokba és az esztétikába is belenövő sztálini diktatúrának.
Meló-dráma? – Vlagyimir Menysov: Moszkva szlezam nye verit / Moszkva nem hisz a könnyeknek, 1979
A 70-es évek orosz filmje a gerontokráciával bíró Szovjetunióhoz hasonlóan a brezsnyevi pangás éveit élte. A bezárkózott államszörny falába azonban rést ütött a filmgyártás, kissé talán megelőlegezve a 80-as évek glasznoszty (szabad nyilvánosság) időszakát. A Moszkva nem hisz a könnyeknek ennek a kornak volt afféle „koronája”.