Jó estét, jó szerencsét!
Történet
1953-at írunk, amikor a televíziózás még gyerekcipőben jár, és amikor a neves tévés hírszerkesztő, Edward R. Murrow (David Strathairn), egy népszerű ismeretterjesztő hírműsort vezet a CBS csatornán. Emellett Fred Friendly (George Clooney) producerrel karöltve egy napi híreket közlő műsort is irányít. A CBS TV szerkesztőségében állandó nyüzsgés van, Murrow munkáját elhivatott csapat támogatja, melynek tagjai később legendás hírnévre tesznek szert a szakmában, most azonban még karrierjük kezdetén állnak.
Egyik témájuk kapcsán társadalmi szintű folyamatok leleplezőivé és előmozdítóivá válnak: Milo Radulovich, az amerikai légierő tartalékosát tárgyalás nélkül bűnösnek nyilvánítják és eltávolítják a szolgálatból. Minden ellene felhozott vádat titkosítottak. Murrow a CBS második embere, Sig Mickelson (Jeff Daniels) tiltakozása ellenére műsorában nyilvánosságra hozza az ügyet. A korszak nagyhatalmú alakja, a wisconsini Joseph McCarthy szenátor, könyörtelen üldöző hadjáratba fogott azért, hogy megszabadítsa az országot a kommunistáktól. Murrow gyanítja, hogy a szenátornak köze van Radulovich elbocsátásához, és hogy a vele kapcsolatos eljárás titkosítása a bizonyítékok hiányát jelenti és egyben a polgári szabadságjogok sárba tiprását. Az adás után Murrow-t is kommunista szimpatizánsnak bélyegzik meg. A műsorvezető sejti, hogy az ellene felhozott hazugságok egyetlen célja, hogy csapatát megfélemlítsék.
Ezt írtuk a filmről:
A szürke (?) valóság – George Clooney: Good Night, and Good Luck. / Jó estét, jó szerencsét!
1953. Joseph McCarthy és az ő nevéről elhíresült, Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság kontra a CBS televíziós társaság See It Now című műsora, azon belül is Edward R. Murrow riporter (David Stratharn) és producertársa, Fred Friendly (George Clooney). Ez a mondat szikárságban és tényszerűségben felveszi a versenyt a szóban forgó filmmel.