Ballada a katonáról
Történet
Sajátos korai road-movie ez a Cannes-i fesztiválon is kitüntetett film, melyben - sok háborús szovjet filmmel ellentétében - maga a háború közvetlenül alig van jelen. Csupán csak addig, míg Aljosa, a fiatal ijedt katona kilő két német tankot s ezért tíz nap szabadságot kap. Ezt az időt szinte fel is emészti maga a hazautazás, melynek során a háború okozta legkülönbözőbb emberi problémákkal szembesül és megismerkedik Surával. Kettejük bontakozó szerelmének árnyalt ábrázolása áll a középpontban, miközben nem maradhatnak függetlenek a körülöttük zajló élettől. Ez a líraiság a legfőbb erénye ennek a sokszor kritikai hangvételű, moralizálástól sem mentes filmnek, melyet sokszor neveztek a szovjet "új hullám" mesterművének. Joggal.
Ezt írtuk a filmről:
Oroszországi filmtörténet – II. A némafilm után
A hangtechnika elterjedése Oroszországban (vagy miként még 15 éve is politikai terminológiával neveztük: a Szovjetunióban) kapóra jött a totálissá terebélyesedő, immáron a kulturális-művészeti életbe, a tudományokba és az esztétikába is belenövő sztálini diktatúrának.
Filmtörténet tizennégy részben (XIII.) – Kelet-európai újhullámok
Milos Forman, Andrzej Wajda, Jancsó Miklós és Dusan Makavejev ugyanolyan körülrajongott sztár lett a cannes-i promenádon, mint Jean-Luc Godard vagy Federico Fellini. A kelet-európai film nemcsak politikai pikantériája miatt lett érdekes, hanem az újhullámos kísérletezés eredeti és izgalmas csapását jelentette.