A mi Kodályunk
Történet
A mi Kodályunk valójában egyszerre dokumentumfilm és fikció, amelyben két fiatal muzsikus, Ránki Fülöp zongoraművész és Devich Gergely csellóművész szemszögéből és egy száz éve elhangzott koncert apropóján ismerhetjük meg a 20. század egyik legjelentősebb muzsikusa, Kodály Zoltán egy kevéssé ismert arcát.
A másfél órás alkotás Kodály Zoltán gyermekkorát és fiatalkorát dolgozza fel, az 1910-es szerzői estet állítva középpontba, amelyen az I. vonósnégyes, a Kilenc zongoradarab, valamint a Szonáta gordonkára és zongorára című mű hangzott el. A főszereplők és barátaik, a Kruppa Kvartett a 2019-ben újból megrendezett hangverseny során nemcsak megszólaltatják Kodály darabjait, de a koncertre való felkészülés során Kodály fiatal éveihez köthető helyszíneken barangolva izgalmas gondolatokat is megosztanak egymással és a nézőkkel a zeneszerző életéről és műveiről. Ellátogatnak többek közt Galántára és Nagyszombatra, ahol a zeneszerző a gyermek-, majd gimnáziumi éveit töltötte. Megtekintik a Zobor-vidéket, ahova Kodály első gyűjtőútjaira ment vissza 1905-ben. A budapesti rész középpontjába Kodály egyetemi évei és a korszak legfontosabb kompozíciói kerültek, valamint az említett 1910-es szerzői est, amelynek az Erzsébet körúti Royal Szálló hangversenyterme adott otthont.
A szokatlan formanyelvű alkotásban a hagyományos ismeretterjesztő filmektől eltérően minden információ a fiatal zenészszereplők párbeszédeiből derül ki, Kodály írásai belső monológként hangzanak el Kaszás Gergő színművész előadásában, emellett archív rádiós anyagok felhasználásával megszólalnak pályatársak és tanítványok, többek között Ferencsik János, Vikár László, Doráti Antal, Molnár Antal és Szokolay Sándor is.
Ezt írtuk a filmről:
Éjjel-nappal Kodály körönd – Petrovics Eszter: A mi Kodályunk
Amikor a kereskedelmi tévék reality műsorokkal árasztották el az esti műsorsávot, kétféle kritika érte őket. Az egyik oldalról az egész műfajt támadták a mesterkélt párbeszédek és a valóságshow nevét meghazudtoló dramaturgia miatt, másrészt felmerült a puzséri értelemben vett szellemi kútmérgezés, a tény, hogy egy Éjjel-nappal Budapest nem teremt vagy közvetít semmilyen értéket. Az MMA támogatásával készült A mi Kodályunk azt a merész kérdést teszi fel, hogy vajon az előbbi hiányosságok megbocsáthatóak-e, ha a film tényleg mindent megtesz a kultúra terjesztéséért.