Kolozsváron született 1936-ban. Három év leningrádi közgazdasági egyetem után az 1956-os magyar forradalommal kapcsolatos nézetei miatt hazaküldik, és kizárják Románia valamennyi főiskolájáról. Öt évig lakatos a kolozsvári Technofrig üzemben.
1936-tól operatőri szakot végez Bukarestben. A Sahia Dokumentumfilm-stúdióban alkalmazzák. 1970-től a Román Televizió Magyar Adása munkatársaként több portréfilmet készít neves személyiségekről. Paskándi Géza novellája alapján játékfilmet forgat, a Legalább Európát! (az első magyar játékfilmet Erdélyben Janovics Jenő óta), még a készítés évében, 1972-ben betiltják.
1973-ban Németországba emigrál. 1973–1999 között az ARD német televizió saarbrückeni stúdiójának fő munkatársa, 26 évi munka után onnan megy nyugdíjba. Összesen több, mint harmincöt dokumentumfilmet készített, közöttük 12 filmet az ARD A történelem színhelyei című sorozatában, valamint portréfilmeket olyan híreségekről, mint André Kertész fényképész, akit a híres fotói között örökített meg New Yorkban, Beryl Cook világhírű angol festőművész. Jurij Ljubimovval, a legendás moszkvai Taganka Színházigazgató-főrendezőjével Lausanne-ban, Rosztopovics lakásán készített portréfilmjéhez több órás interjút.
1999-ben feleségével Magyaarországra közltözik, ahol négy filmet írt-rendezett a Duna Tévének: Kolozsvár–Nápoly és vissza (Tordai Zádorról), Rémálmok nyomában (Randolph L. Brahamról, ez a Kamera Hungária tévéfesztiválon a legjobb dokumetumfilm díját nyerte), Honnan jöttél Ádám? (Bodor Ádámról), Varjúröptetés (1956-ról Bukarestben).
2009-ben visszaköltözött Németorszgba.
(Forrás: A mi magyar adásunk 1985-1969. (Szerk. Józsa Erika – Simonffy Katalin – Tomcsányi Mária). Kriterion Könyvkiadó. Kolozsvár. 2014)
