A hangok, mint tanúk. Átmosódnak emlékeken és félálmokon, eldönthetetlen, valóságosak-e. Hullámzás képzelet és valóság között. Ringatózó képek az elmében, pulzáló, sötét érzések.
Egy szörnyű titok a sejtjeinkben dúló szélben.
(Karafiáth Orsolya)
A világ oszlop, tenyérnyi tetején áll az ember. Az egyensúly kényes, az út bukások és kapaszkodások szépséges sora. Ám az életharcok kilengései egyre letisztultabb válaszokat adnak a nagy kérdésekre. Hol találunk lelki épségre, s hol valós értékre? Megtaláljuk-e az értelmet az örök körforgásban?
