Paolo Taviani 1931. november 8-án született a toszkán San Miniatóban. A Pisai Egyetemen tanult, eleinte újságírással kereste kenyerét, majd Roberto Rossellini Paisá (Paisà – 1946) című háborús filmdrámáját látva testvérével, Vittorióval együtt beszippantotta őket a filmszínházak világa.
Első filmes munkájuk egy Joris Ivensszel közösen készített dokumentumfilm volt 1960-ban (L’Italia non è un paese povero / Italy is not a poor country), ezt követte két Valentino Orsinivel közös koprodukció 1962-ben (Égetnivaló ember / Un uomo da bruciere) és 1963-ban (Törvényen kívüli házasok / I fuorilegge del matrimonio).
A Taviani testvérek 1967-ben debütáltak önálló rendezőpárosként a Felforgatók (I sovversivi) című társadalmi kérdéseket feszegető drámájukkal, majd nagyobb hírnevet A skorpió jegyében-nek (Sotto il segno dello scorpione / Under the Sign of Scorpio, 1969) és a benne szereplő Gian Maria Volonténak köszönhetően szereztek. A történelmi drámán erősen érezhető Pasolini, Godard és Brecht hatása.
A Taviani fivérek mindig közösen jegyezték alkotásaikat. Rendezői munkájukat 1977-ben a cannes-i zsűri Arany Pálma-díjjal jutalmazta az Apámuram (Padre padrone) című életrajzi dráma kapcsán, 1982-ben pedig a tündérmesék hangulatát idéző világháborús alkotásuk, a Szent Lőrinc éjszakája (La Notte di San Lorenzo) kiérdemelte a Cannes-i Fesztivál Nagydíját.
A 2000-es éveket követően Paolo és Vittorio a televíziós műfajokban is szerencsét próbált, így született több sikeres tévéfilm és minisorozat is a nevük alatt.
2012-ben a Cézárnak meg kell halnia (Cesare deve morire) kiérdemelte a Berlinale fődíját, és Olaszországot képviselte a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjért folyó versenyben (végül nem került fel a rövidlistára sem).
2018-ban a 88 éves Vittorio Taviani elhunyt. Utolsó közösen írt háborús drámájukat, az Una questione privatát (Rainbow: A Private Affair) Paolo már egyedül rendezte. Paolo Taviani (eddigi) egyetlen saját rendezése a 2022-es Leonora addio.
Az írás a Filmtett gyakornoki programjában készült.
.jpg)
