Hirosima gyermekei
Történet
"Az amerikaiak távozásával felszabadult tabutémák közül a legfájóbb és legkényesebb az atombomba volt. Elsőként Kaneto Shindo dolgozta fel játékfilmes formában. A film egy volt hiroshimai tanítónő visszatérése alkalmából idézi fel az emlékeket, s bemutatja a túlélőket. Látjuk magát a robbanást és szörnyű következményeit. A tanítónő felkeresi három életben maradt tanítványát: az egyiknek az apja haldoklik; a másik, aki teljes árvaságra jutott, maga agonizál; a harmadiknak a nővére torzult el a robbanástól..." (Berkes Ildikó-Nemes Károly: A japán film világa)
Ezt írtuk a filmről:
Hirosima gyermeke – Sindó Kaneto-portré 2.
Sindó Kaneto A kopár szigettel ért a csúcsra, de a továbbiakban sem adta alább, jobb filmjeinek többségét csak ezután készítette. Bár az Onibabával kezdve egyre kommerszebb munkák kerültek ki a keze alól, számos filmje értelmezhető A kopár sziget továbbgondolási kísérleteként is, amit felülmúlnia ugyan nem sikerült, de szerzőisége, ars poeticája tovább fejlődött.
Hirosima gyermeke – Sindó Kaneto-portré 1.
Sindó Kaneto idén áprilisban a legidősebb japán rendezőként ünnepelte 100. születésnapját, majd alig egy hónappal később elhunyt. A II. világháborúban is besorozott, 49 rendezést és több mint kétszáz forgatókönyvet jegyző Sindó hét évtizedes pályáját nagyban meghatározta, hogy Hirosimában született.