Ezt láttuk a 16. TIFF-en 1. – Varga Ágota: A tartótiszt; Alice Lowe: Prevenge; Sofia Exarchou: Park; Stéphane Brizé: Une vie

2017. június 3. – írta Buzogány Klára, Jakab-Benke Nándor, Zágoni Bálint, Németh Szabolcs Előd

A TIFF kezdőnapján láttunk gyilkolászó várandós nőt, munka nélkül, dühösen tenglengő, görög fiatalokat és bánatos, francia grófnét, bónuszként pedig ajánlunk egy magyar dokumentumfilmet.

Nő a verseny – 22. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál II.

2015. április 17. – írta Csiger Ádám

A 22. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramja egy külön tematikus szekciónak is beillik, hisz a benne szereplő filmek egyaránt női sorsokról mesélnek, és teszik ezt inkább több, semmint kevesebb hatásfokkal.

Kedves francia film, kismamáknak – Rémi Bezançon: Un heureux événement / A legszebb dolog

2012. augusztus 3. – írta Buzogány Klára

Csapda „egyszerűen csak az életről” szóló filmet készíteni. Lehet, hogy sikerül jó forgatókönyvet írni, jó színészeket választani, talán sikerül pityergést is fakasztani a nézőtéren, de ha az újdonság ereje, a váratlan fordulatok meglepetése hiányzik, akkor feszengve, kínos hiányérzettel tér haza a néző. Talán magának sem tudja megmagyarázni, hogy miért, hiszen a film valójában szép volt. Így van ez A legszebb dolog (Un heureux événement) esetén is.

Mindenkinek igaza van – Asghar Farhadi: Jodaeiye Nader Az Simin / Nader és Simin – Egy elválás története

2011. augusztus 29. – írta Hlavaty Tamás

Farhadi az Elly története után ismét az eltűnés folyamatát és következményeit vizsgálta meg, jutalmul Arany Medvét kapott a 61. Berlinalén (az első iráni film, amely ebben az elismerésben részesült), a férfi és női színészgárda pedig további két díjat söpört be. Ettől még lehetne modoros művészfilm, de szó sincs róla: a Nader és Simin a maga egyszerűségével vágja gyomorszájon a nézőt.

Egy faragatlan kislány mesterkélt kalandjai – Jason Reitman: Juno

2008. március 5. – írta Csoma Emőke

„Az év legjobb filmje!”, „Minden szempontból tökéletes!”, „Nagyítóval sem tudnék benne hibát találni!”, „Egy igazi szívmelengető komédia!”. Ilyen és ehhez hasonló vélemények hallatán döntöttem el, hogy én sem maradhatok le az „év produkciójáról”. Pedig igazán nem lett volna nagy kihagyás.