Nem jobb közepesnél – Lawrence Kasdan: Dreamcatcher / Álomcsapda

2003. szeptember 15. – írta Olgyay Máté

Olykor-olykor minden mozilátogatóval előfordul, hogy beül egy filmre, végignézi, és amint kilép a vetítőterem ajtaján, már el is múlik a film rá gyakorolt hatása. Az ember visszazökken a hétköznapok világába, és gyakran csak akkor jut eszébe, hogy „te jó ég, ma moziban is voltam”, amikor otthon megkérdezik tőle, hogy milyen volt a film. Tényleg. Milyen is az ilyen film? Ha nagyon jó lenne, egy ideig biztosan a hatása alatt állnánk. Ha nagyon rossz lenne, egy ideig biztosan bosszankodnánk a kidobott pénzünk miatt. Ha viszont semmiféle utóhatása nincsen, azt mondhatjuk, hogy egy olyan közepes filmet láttunk.

King kontra Kubrick: Ragyogás – Változatok az őrületre

2003. szeptember 15. – írta Győri Zsolt

Stephen King Ragyogás című bestsellere a kiindulópontja Stanley Kubrick „modernistaként” reklámozott filmjének. Azt a kérdést tanulmányozva, hogy Kubrick mennyire téríti le nézőit a kitaposott ösvényről, meg kell vizsgálnunk filmjének mind a King fémjelezte ősszövegtől, mind a horrorfilm normarendszerétől való távolságát.

Fekete alakok, sötét háttér előtt – A horror története 2/1.

2001. augusztus 15. – írta Pápai Zsolt

Kevés műfaj van a filmművészetben, mely akkora örökséget és oly kiterjedt családfát mondhat magának, mint a leglenézettebbek közé tartozó horror; a pornó mellett nincs még egy zsáner, amely ennyire megvetett lenne, ugyanakkor kevés olyan akad, mely ennyi rajongóval bírna: a mozitörténet legalantasabbnak bélyegzett műfaja egyben a legnépszerűbbek egyike is.