Három évvel úgy kezdtem a Sithek bosszúja-kritikát, hogy ugyebár felnőtt az a generáció, akik annak idején gyerekként nézték meg az első Star Wars-szériát, s most ők viszik el a gyerekeiket a mozikba, a történet utolsó darabjait helyrerakandó. S errefel Lucas három évre rá a franchise egy újabb darabjával jelentkezik, ami ráadásul animáció. Most akkor mi van?
Az ősszel induló animációs tévésorozatot
megelőzve, augusztus 15-én a mutatják be Amerikában a Star Wars: The Clone Wars (A klónháború) című
animációsfilm mozi vátozatát.
Gyerekkoromban elalvás előtt édesanyám vagy nagymamám mindig mesét mondott nekem. A mesék és hasonlóképpen a mítoszok minden emberi kultúrában jelen vannak, voltak és valószínűleg jelen is lesznek, legyen az magyar, román vagy egy ausztráliai primitív törzs kultúrája. Kiszínezik az életünket, és reményt adnak, hogy mint a hősök, mi is úrrá tudjunk lenni a káoszon, a sötétségen és a próbákon, amelyekkel nap mint nap meg kell birkóznunk.
Emlékszem, csalódott voltam és elkeseredett. A bátyám pedig csak mondta, mondta a magáét, hogy miattam történt az egész, mert olyan lassan öltözködöm, mint egy tetű. Úgy este hat vagy nyolc óra körül járhatott az idő, nem tudom, hogyan engedhettek el bennünket a szüleink ilyen későn moziba, ahol egy igazi „piedonés” filmet vetítettek a kövér erőssel és a vékony ügyessel.
Megsaccolni sem lehet, hányan töprengtek (filmkészítők, producerek, stúdióvezetők, kritikusok, laikusok) már azon, hogy mi a titka az amerikai filmek sikereinek. Mi vonz több millió embert a világ minden táján a mozikba, ha meglátják a plakátokon az unalomig ismert tengerentúli filmesek neveit, Mel Gibsontól Julia Robertsen át Steven Spielbergig. A recept összetevőit persze nem nehéz beazonosítani, mint ahogy az egyik kötőanyagot sem, jelesül minden jó alkotás alapját: a pénzt. Az e mögött álló félelmetes rutinériáról, a kikísérletezett és többnyire magas hatásfokkal működő klisékről, szabályszerűségekről illetve az ezeket működtető „mesteremberekről” már kevesebb szó esik. Most épp egy ilyen ízig-vérig mesterembert kívánunk bemutatni, aki alig két éve tért vissza az „élvonalba”.
