Bugyuta családapa gyilkos hajlamú gyerekkel. Négy amerikai kissrác, akik közül egy minden részben meghal. Örökké cumizó kislány és díszes, sárga bőrű famíliája. Véletlenül lefagyasztott, majd a nagyon-nagyon távoli jövőben újjáélesztett pizzafutár. Olykor parlagi szóhasználat, harsány röhögések és kíméletlen társadalomkritika: ez a közös kedvenc, jelenleg is futó, animációs tévésorozatainkban.
David Letterman műsorvezetőnek, Tina Fey színésznőnek és a South Park televíziós filmsorozatnak ítélték oda mások között a vígjáték műfajában idén először kiosztott Comedy Awards-ot. (MTI)
"Szélsőségesnek" nyilvánították a South Park című amerikai animációs
filmsorozatot, és helyi sugárzásának a betiltását fontolgatják az orosz
hatóságok – tájékoztatott a Magyar Távirati Iroda.
Nagyjából másfél évvel ezelőtt e lap hasábjain nagyobb lélegzetvételű írást szenteltünk az animációs filmeknek (Filmtett, 2006. április), amelyben azt vizsgáltuk, hogy hogyan osztályozhatók az észak-amerikai animációs filmek cselekménykezelésük, illetve motívumviláguk szempontjából, melyek az eltérések, valamint a közös vonások az „erővonalaik" között. Jelen írás az említett cikk folytatásának is tekinthető, hisz abban nem foglalkoztunk (A Polár Expresszt leszámítva) a karácsonyos animációs filmekkel. Most tehát kizárólag azok elemzésére összpontosítunk, viszont sem technikai, sem filmtörténeti részletekbe nem fogunk bonyolódni.
Amikor néhány évvel ezelőtt Stan Lee-t, a Marvel világhírű képregény-rajzolóját, akinek olyan sorozatok köszönhetik születésüket, mint a frissen filmesített X-Men vagy a legendás Pókember, az egyik comics levelezési rovatán keresztül megkérdezték, vajon miért kötötte Fantasztikus Négyes szupercsapatának tagjait egy-egy ógörög archéhez, az alkotó nemes egyszerűséggel annyit válaszolt, hogy fogalma sincs róla, egyáltalán nem állt szándékában és különben is mi az az arché.
