Újabb négy magyar film forgatása kezdődhet el

2013. május 9. – írta a szerk.

Pejó Róbert, Fazekas Csaba, Goda Krisztina és Salamon András kezdheti el hamarosan új filmje forgatását a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával a Filmszakmai Döntőbizottság legutóbbi döntésének értelmében.

Megosztott közönségdíj a trieszti filmfesztiválon

2009. január 26. – írta a szerk.

Az Alpok és az Adria találkozásánál fekvő Triesztben 20. alkalommal megrendezett mozgóképszemlén Salamon András Meséld el… című filmje nyerte megosztva a közönség díját a Fatza galbena care râde című Constantin Popescu rendezte román kisfilmmel – adta hírül a Magyar Filmunió.

Magyar rövidfilmes sikerek

2008. november 20. – írta a szerk.

Szirmai Márton Rómában, Nemes Jeles László Madridban, Salamon András Franciaországban nyert díjakat – jelentette a Magyar Filmunió.

Magyar filmrendezők az odensei nagydíjért

2008. augusztus 20. – írta a szerk.

Ducki Tomek, Hegedűs 2 László, Nemes Jeles László és Salamon András munkáit hívta meg versenyprogramjába 23. Odensei Filmfesztivál.

Magyar Amerika – Salamon András: Getno

2004. április 15. – írta Galambos Attila

Ha egy keményen dolgozó férfi elveszti minden vagyonát, miközben felesége megcsalja és elhagyja, akivel legközelebb a kórházban fut össze, mivelhogy lányuk autóbalesetet szenvedett, ráadásul a Las Vegas-i rendőrség is rászáll, mivel hirtelen felindulásában fegyverrel hadonászott, akkor, nos, akkor az egyszeri nézőben felmerül a gyanú, hogy itt az igen tisztelt forgatókönyvírónak súlyos cselekménykényszere lehetett.

A tenyéren természetesen tollászkodó madár – Műfaji problémák a 90-es évek néhány Erdélyben játszódó dokumentumfilmje kapcsán

2000. november 15. – írta Boronyák Rita

Ne szépítsük: az Erdély-tematikájú sablonos riportfilmeknek szezonjuk van. Ha azonban bátran eloszlatjuk az „Édes Erdély" közhelyes bús ködét, nyereségünk egy termékeny paradoxon: azok a filmek az igazán izgalmasak, ahol csak mintegy háttérként van jelen a táj, az ország. A lényeg a történetben keresendő, a hősökben. A személyiségtől törvényszerűen fordulunk vissza a tájhoz: attól válik fontossá a környezet, hogy azok a bizonyos emberek éppen ott és csakis ott lettek azzá, akikként érdekesek.