Minden sikeres nő mögött fekszik egy meggyilkolt férfi – Rob Marshall: Chicago, 2002

2021. augusztus 20. – írta Rácz Viktória

13 Oscar-jelölés, ebből hat elnyert díj, köztük a legjobb filmnek járó szobor – bár a hollywoodi musicalek aranykorában teljesen megszokott volt az ilyen tarolás, a Chicago ezt a bravúrt évtizedekkel a műfaj leáldozása után hajtotta végre, egy évvel azt követően, hogy a Moulin Rouge az összes jelentős kategóriában lemaradt a legfontosabb filmes elismerésről. Rob Marshall adaptációja ugyan felkerült párszor a meg nem érdemelten Oscar-nyertes filmeket felsoroló listákra, a Chicago két évtized távlatából is előkelő helyet foglal el az 21. század egy kezünkön megszámlálható kiemelkedő stúdiómusicaljei között. 

Készül a Mary Poppins-musical folytatása

2015. szeptember 16. – írta a szerk.

Mary Poppins visszatér a filmvászonra: a Disney filmstúdió Rob Marshallt kérte fel az új musicalfilm rendezésére.

A fától az erdőt... – Rob Marshall: Into the Woods / Vadregény

2015. január 5. – írta Sándor Anna

A klasszikus tündérmesék egymásba szövésére épülő Vadregény még a musicaleket kevésbé értékelők számára is izgalmas vállalkozás lehetne, ha a kínzással felérő második fele nem abban erősítene meg még inkább, mennyire félreértett alapanyag ma a népmese (legyen az a Grimm-fivérek gyűjtéséből való vagy más népé).

A Karib-tenger bohócai – Rob Marshall: Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides / A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken

2011. május 23. – írta Csiger Ádám

A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka az előző évtized egyik legjobb és legsikeresebb fantasy-kalandfilmje volt. A második résznek ugyan szép számmal akadnak méltatói, de e sorok írója naivan már akkor úgy gondolta, hogy folytatás ennél rosszabb nem lehet. A harmadik etap ezt lazán cáfolta, de a szériát a negyedik rész teszi minden idők legnézhetetlenebb mozisagájává.

2 és fél – Rob Marshall: Nine / Kilenc

2010. április 12. – írta Vízkeleti Dániel

Ez a film akkor teljesítené küldetését, ha látványos bukás lenne. Félreértés ne essék, a Nine igazán rossz film, de a tény, hogy a Chicagónál és a Gésa emlékiratainál rosszabbra sikerült, nem kelthet akkora feltűnést, mintha ugyanez Federico Fellinivel történt volna meg annak idején, aki 1963-ban, teljes bukásra számítva, még címet sem mert adni új filmjének, ezért – mivel kilencedik lett volna a sorban –, szerényen csak a 8 és fél címkével látta el.

Álmodjunk cseresznyevirágzásról – Rob Marshall: Memoirs of a Geisha / Egy gésa emlékiratai

2006. április 20. – írta Molnár Péter

Az Egy gésa emlékiratai forgatókönyve egy amerikai író, Arthur Golden azonos című regénye alapján készült. Már a könyv fogadtatása sem volt problémamentes: bár Amerikában bestseller lett, a gésa, akinek a története alapján a regény íródott, beperelte Goldent, mert a regény nem a valóságnak megfelelően meséli el az illető életét, és rosszul értelmezi a gésa fogalmát. A realizmus iránti igény most a film kapcsán is felmerült. Ázsiában mindenütt azt kifogásolták, hogy miért játszanak japán szerepeket vegyesen japánok, kínaiak, malájok, máshol meg azt vetették a film szemére, hogy miért beszélnek ezek a „japánok” angolul.

Csábító nők – fehér gépfegyverrel – Rob Marshall: Chicago

2003. szeptember 15. – írta Hatalyák Edina

Vigyázat! A látszat nemcsak néha csal. A Chicagóban mindig. A látszat színes káprázat, észveszejtő hatalmas kavalkád, csillogó ruhák, villódzó fények, gyönyörű nők és pergő ritmus, ami minket is magával sodor. Belekerülünk a sűrűjébe még az elején, és itt is maradunk.