Gerard Butler a két évvel ezelőtti grönlandi kitérő után ezúttal melegebb tájakra repül, hogy ismételten a gépfegyveres megmentő szerepében izzadva mentse meg a napot.
A Lost alattomosan támad. Eleinte úgy gondoltad, leülsz egy kis esti lazításra a tévé elé egy bögre kakaóval, aztán két év múlva is azon kapod magad, hogy még mindig mérgelődsz: mi a csoda lesz a Lost vége, mi van azon a szigeten, miként működik a gyilkos füst, kik „a többiek", és hogy kerültek oda? Ennél is bosszantóbb az a pillanat, amelyikben megtudod, hogy már készül a negyedik évad is, tehát hiába néztél végig hármat ahhoz, hogy valamiféle biztos megoldáshoz juss.
Híres kritikus poénkodik: annyira doku Paul Greengrass alkotása, hogy a légiirányítók szerepét nem színészek, hanem az érintettek játsszák. És hozzáteszi: az volna az igazi, ha az áldozatok is himself, herself módon jelenhetnének meg a stáblistán. Ennyit a jó ízlésről.