Forgatáson életre kelt festmények – Esettanulmány: Jean-Luc Godard: Passiójáték

2017. szeptember 3. – írta Irina Trocan

„Delacroix úgy kezdte, hogy harcosokat, aztán szenteket festett; ezekről áttért a szerelmesekre, majd a tigrisekre. Élete végén virágokat festegetett” – olvassa Jean-Luc Godard Passiójátékának (Passion, 1982) egyik szereplője. A következő snitt egy melegházat mutat (ahol a premier plánt elárasztják a virágok), és két szerelmest látunk (Hanna Schygulla és Michel Piccoli) egy eléggé szokványos családi perpatvar kellős közepén. Egyetlen vágás történt, de az világossá tette, miben kell keresnünk e film művészi szándékait: nem a bonyodalomban, hanem a rendező eszköztárában.

Az önreflexió után: a történet előtt, a képek között, a szavak mögött – Jean-Luc Godard: Éloge de l'amour / A szerelem dicsérete

2002. szeptember 15. – írta Pethő Ágnes

Hány dimenziója lehet egy filmnek? A mozivászonnak önmagában hat: a képkivágás oldalai felé nyitó négy irány, az, ami a látható kép előtt van, és az, ami mögötte. Ez utóbbi kettő a filmen mutatott történetnek idővonatkozásban is szerves része, hisz amit előbb láttunk, az értelmezheti a későbbieket, amit pedig később látni fogunk, az elé várakozással nézünk.