A tavalyi cannes-i fesztivál egyik nagy felfedezettje volt César Charlone és Enrique Fernández alkotása, amely egyszerű filmnyelvi kifejezésével és mély, visszafogott emberségével ragadta meg a kritikusok figyelmét. A két rendező a világ e távoli szegletében zajló életek kis eseményeit is látványos, izgalmas és azonosulásra alkalmas módon meséli el.
Tegnap elfelejtettem
valami elég fontosat. A Spielberg-film vetítése után a fesztiválon először
kaptunk szavazócetlit. Ezt a hátrányt a Külvárosi ámokfutás már soha nem hozza be… A mai egyébként eddig a legerősebb és legkíméletlenebb nap.
.jpg)
