Egy harmadik magyar animációs film is Oscar-esélyessé vált

2017. november 27. – írta a szerk.

Andrasev Nadja A nyalintás nesze című filmje elnyerte a 28. New Orleans-i Filmfesztivál animációs fődíját, ezzel automatikusan részvételt nyert az amerikai filmakadémia díjáért folyó, 2019-es versenybe – jelentették be az alkotók egy fénykép kíséretében a Facebookon.

Aki a hurrikántól fél, nem az Oscartól – Interjú Benh Zeitlinnel, A messzi dél vadjainak rendezőjével

2013. április 19. – írta Katona Linda

Benh Zeitlin 30 éves, elsőfilmes amerikai srác. New Yorkot hagyta el New Orleansért, s az animációs filmet azért, hogy „élő anyaggal”, emberekkel dolgozhasson. Olyannyira jól sikerült neki, hogy tavaly Cannes-ból elhozta az Arany Kamera díjat, a Sundance-ről pedig a zsűri nagydíját és a legjobb operatőr díját. A messzi dél vadjai című első nagyjátékfilmjével négy Oscar-díjra, köztük a legjobb rendezőnek járó aranyszobrocskára pályázott. Milyen érzés lehetett ez?

SÓTLEN – Simon West: Stolen / Elárulva

2012. december 6. – írta Jakab-Benke Nándor

Nicolas Cage szép iramban írogatja magát ki a filmtörténetből. Utóbbi filmjeit már csak vagy a rajongói nézik meg egy nagy feltámadás reményében, vagy utálói, hogy fodrásza legújabb mesterművén röhöghessenek.

A visszafele elsülő csók – Ron Clements, John Musker: The Princess and the Frog / A hercegnő és a béka

2010. május 12. – írta Farkas István

Háromdé-őrülettől elvakított napjainkat érdekes primitizmussal ragyogtatta be a nagymúltú Disney stúdió. A hercegnő és a béka című opuszában szembemegy a mainstream dimenzióhatványozó technikával, de ugyanakkor ügyesen egyensúlyozva kihasználja ezen fősodor narratív sajátosságait is – így az égisze alatt megjelent produkció csak technikai értelemben kétdimenziós.

Rossz rendőrhadnagy, jó film – Werner Herzog: Bad Lieutenant – Port of call New Orleans / Mocskos zsaru – New Orleans utcáin

2009. november 10. – írta Jakab-Benke Nándor

Kétféle filmes provokatőr létezik. Az elsőfajta harsányan-hangosan-csattogva szít botrányt, mint ahogy Pasolini, Jodorowsky, Makavejev vagy a fiatal Buñuel; a másik a szubverzív fajta: lassabban, csendesen mossa alá az ember morális tartóoszlopait, mint a késői Buñuel, Ferreri, Lynch vagy a jó öreg Herzog. A kalandos életű, sokat látott és tapasztalt német újhullámos most megmutatja, hogy mégis van értelme remake-et készíteni.